A hídépítés sosem tartozott az egyszerű megvalósítások közé, ám a közel 165 kilométeres Tanjang–Kunsan vasúti hidat alig négy év alatt sikerült elkészíteni. A 2011-ben átadott, Sanghaj és Nanking városait összekötő építmény a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, mint a világ leghosszabb hídja.

Több mint tízezer ember dolgozott a Peking és Sanghaj közötti nagysebességű vasútvonal részét képező híd építésén 2006 és 2010 között. A Jangce folyó deltájánál elhelyezkedő építmény a folyóval párhuzamosan fut Sanghaj és Nanking városai között, egy része pedig áthalad a Jangcseng-tó fölött is. A hidat összesen 11 500 pilon támasztja alá, ebből kétezer stabilizálja a tó fölötti részt.

A Tanjang–Kunsan híd olyan hosszú, hogy egyik alkotórésze, a 114 kilométeres Langfang–Csingcsian viadukt gyakorlatilag önmagában külön hídnak számít – és közben sokáig a világ második leghosszabb átjárója is volt. A lenyűgöző építmény átlagos magassága 100 méter, de mivel úgy tervezték, hogy a folyón közlekedő hajók is elférjenek alatta, helyenként a 150 métert is eléri.

A vasúti híd különlegessége, hogy extrém hosszúsága és az alatta lévő talaj változékonysága miatt szerkezetileg egyszerre viadukt és ferdekábeles híd. A viaduktrészeket tornyok és ívek egész sora támasztja alá, míg a ferdekábeles részeket a híd fölött kihúzott átlós, feszített kábelek tartják meg. Sajátos helyzete miatt arra odafigyeltek, hogy a híd ellenálló legyen az errefelé gyakori természeti katasztrófákkal, például a tájfunokkal és földrengésekkel szemben. A gyorsnak számító kivitelezés ellenére a rendkívül stabil szerkezet élettartamát legalább száz évre becsülik.

A Tanjang–Kunsan híd elkészülte nagymértékben javított a régió közlekedésén: a Ningpo és Csiancsing közötti négy és fél órás órás út időtartama például alig két órára csökkent. A híd két kiemelt fontosságú települést köt össze: a 27 millió lakosával a legnagyobb kínai városnak számító Sanghaj és a közel tízmilliós Nanking egyaránt a megavárosok közé tartozik – utóbbit a több császári dinasztia is fővárosnak tekintette, ezért ma is kulturális, oktatási, politikai és gazdasági központnak számít.