A legtöbben kifejezetten nyaralni indulnak Albániába, és megelégednek azzal, hogy pihennek a tengerparton – jóval kedvezőbb áron, mint amennyiért ezt máshol tehetnék. Azonban azoknak is kifejezetten érdemes felkerekedniük, akik jobban szeretik az aktív vakációt, és a strandolás helyett szívesen töltik az idejüket történelmi érdekességek és természeti látnivalók felfedezésével. Két részleteben kínálunk egy lehetséges tíznapos útitervet, sorozatunk záró részében pedig bemutatjuk a helyi konyhát.
Akkor tehát a régi berögződéseket félretéve: vadonatúj, tükörsima aszfaltos utak szelik át az országot, az angolul érdeklődő turista elől senki nem fogja menekülőre, és a látnivalók nemcsak rendkívül érdekesek, hanem igen változatosak is. Nem csoda ugyanakkor, hogy mindenki mindenfélét gondol, hiszen sokáig alig tudtunk valamit erről az országról. 1991-ig teljesen elzárkóztak a külvilágtól. Így a turizmus is csak három évtizede létezik elvileg, gyakorlatilag pedig inkább csak pár éve, amióta végre elkezdték felfedezni a térséget az utazók. A közeljövő utazóinak azt is jó tudni, hogy olcsó fapadossal is eljuthatnak oda.
Tirana
Akár repülővel, akár autóval érkezünk, érdemes az országgal való ismerkedést Tiranával kezdeni. A fővárosban számos művészeti galéria is található, de a legérdekesebb intézmény a Bunk’art föld alatti múzeum. Albánia nevéről sokaknak a bunkerek jutnak az eszébe, és ez nem véletlen, hiszen az országban majd’ kétszázezer van belőlük. Részben annak köszönhetően, hogy évtizedeken át szinte minden ipari tevékenységet annak rendeltek alá, hogy ezekhez hatalmas mennyiségű betont és vasat állítsanak elő.
Enver Hodzsa egykori titkos földalatti komplexumában öt emeleten több száz termet rendeztek be arra az esetre, ha nukleáris támadás esetén a politikai elitnek menekülni kellene. Ezt a hatalmas labirintust 2014-ben megnyitották a nagyközönség előtt múzeumként, ahol részletesen megismerhetjük ezt a korszakot. Mivel a szobákat soha nem használták, a bútorok, írógépek, termek teljesen érintetlenül, mintegy időkapszulaként tekinthetők meg.
A nap végén pedig, ha maradt erőnk, szálljunk fel az 1613 méter magas Dajti-hegyre vezető kabinos kötélpályára, a hegytetőről gyönyörű a naplemente.
Berat
Fotó: Shutterstock
Tiranát elhagyva saját vagy bérautóval dél felé indulunk, hogy felfedezzük az Osum-folyó mellett épült „ezerablakos várost”. Az UNESCO világörökség listájára is felkerült Berat nemcsak az egyik legszebb, hanem az egyik legősibb település is a Balkánon, i.e. 314-ben alapította Makedónia királya. A város fő nevezetessége a mai napig lakott várnegyed, amely még a 13. században épült. Ez alatt sorakoznak szorosan egymás mellett a hófehér lakóházak, melyek a folyó túlpartjáról nézve úgy tűnnek, mintha „ezer” ablakkal egyetlen épületet alkotnának. Berat hatalmas szerencséje, hogy teljes egészében elkerülte a kommunista időszak átépítési láza, így sokat megőrzött az évszázadokkal ezelőtti állapotából.
Osum-kanyon
Fotó: iStock
A városi látnivalók után ideje egy másfajta kirándulásnak. Ugyanaz a folyó, amely átszeli Berat városát, egy csodálatos kanyont is kialakított magának. A 26 km hosszú Osum-kanyon az ország egyik legszebb természeti látnivalója, ahol a hóolvadás után, tavasszal és kora nyáron vadvízi evezők is előszeretettel hasítanak. Nyár végére azonban a vízszint annyira lecsökken, hogy az evezés már nem lehetséges. A kanyon azonban ebben az időszakban is népszerű turistacélpontnak számít, hiszen a folyó mentén remekül lehet túrázni. A kalandkedvelő túrázók barlangokat kereshetnek fel, a bátrabbak pedig meg is mártózhatnak a meglehetősen hideg vízben.
Apollónia
Ha kigyönyörködtük magunkat az Osum-kanyonban, onnan Beraton keresztül vissza kell térni az autópályára, másfelé ugyanis nem vezet aszfaltos út. A körutazást a dombra épült Apolonia (Apollónia) érintésével lehet folytatni, amely egy, a tengerparttól alig tíz kilométerre fekvő, eredetileg ősi görög kereskedőváros, majd római település volt. Nagy előnye, hogy kevésbé ismert, következésképp nem is annyira látogatott, mint a délebbre fekvő Butrint Nemzeti Park, így jó eséllyel nem kell turistacsoportokat kerülgetnünk. Apollóniában a műemlékek (például a színház és a templom egyes elemei) olyan ép állapotban maradtak fent, és olyan szépen harmonizálnak a környezettel, hogy az UNESCO is felvette a világörökségi listára.
Llogara-hágó
Fotó: Shutterstock
Tovább haladva dél felé egy fantasztikus panorámaút vár ránk, a Llogara-hágón átvezető autóút. A festői szerpentinek figyelmes vezetést igényelnek, de a kétsávos útról pazar panoráma nyílik a Jón-tengerre. Aki szereti az ausztriai Grossglockner-hágót vagy épp a romániai Transzfogarasi-utat, itt sem fog csalódni, mert a látvány felveszi a versenyt ezekkel az ikonikus utakkal. Amerre csak nézünk, fenséges hegycsúcsok magasodnak körülöttünk, a kanyarok mögül pedig ki-kivillan a tenger is.
A további albániai kalandokat, úti célokat a cikk folytatásában olvashatod majd.