Ha nem megfelelő cipőben kocogunk, azzal talpaink és ízületeink egészségét veszélyeztethetjük. A futáshoz kifejlesztett sportcipők stabilizálják a bokát, így gondoskodnak a biztonságos talajfogásról, csillapítják az ütődést, ezzel kímélik az ízületeket.
Fotó: Pexels
Az amatőr kocogók kétféle futócipő közül választhatnak: utcai futócipőt akkor vásároljunk, ha elsősorban betonon vagy futópadon edzünk, míg a terepcipők azoknak ajánlottak, akik többnyire erdőben, természetes talajon futnak.
Lábunk és testalkatunk formája szorosan kapcsolódik a mozgáskoordinációnkhoz, a cipőknek pedig alkalmazkodniuk kell ehhez. Van, akinek talajfogáskor kifelé (szupináló stílus), van, akinek befelé dől a lába (pronáló stílus), és ritkább esetekben vannak semleges talajfogásúak is – ezeknek a tulajdonságoknak az ismerete megkönnyíti, jó irányba befolyásolja cipőválasztásunkat. Azt, hogy melyik csoportba tartozunk, könnyen megállapíthatjuk egy pár sokat használt (futó)cipőnk szemrevételével. Helyezzük el őket szorosan egymás mellé, úgy hogy szemmagasságba essenek egy vízszintes felületen és a sarok felől nézzünk rá a két cipőre. Ha a felsőrészek láthatóan egymás felé dőlnek, pronáló stílusban futunk, ha láthatóan kifelé, akkor szupináló stílusban, ha pedig nagyjából párhuzamosan, függőlegesen állnak, akkor neturális a futóstílussal rendelkezünk.
Fotó: Pexels
A pronáló futó számára ideális választás a dupla sűrűségű középtalprésszel kialakított futócipő, amely erős tartásával fokozottan védi a lábát a bedőlés ellen. A szupináló futó számára a legjobb, a semleges, vagy párnázott cipő, mert a puhább középtalprész több védelmet biztosít a láb boltíve számára. Emellett a nagyobb testsúlyú, lassabb futóknak a stabilabb, párnázottabb modellek a megfelelőbbek, a neutrális vagy a könnyű cipők az átlagos, vagy kisebb testsúlyú és gyors futóknak ajánlottak.
Hogyan próbáljunk?
Fotó: Unsplash
Mindig, mindkét lábunkra próbáljuk fel a cipőt, és azt a zoknit viseljük, amit futáskor is használunk majd. A cipőt fűzzük be, de nem túl szorosra, kivéve a legfelső szárat, amit tökéletesen a lábra kell illeszteni. Amikor a lábszár függőleges, a lábfej közepe kényelmes és nem feszes érzetű a sarkunk pedig stabilan a helyén van, akkor a nagyujj és a cipő orra között mintegy félszámnyi résnek kell maradnia. Felállva hajlítsuk be úgy a lábat, mintha elrugaszkodnánk a talajtól – a méret akkor megfelelő, ha ilyenkor a lábujj éppen eléri a cipő orrát.