Ulánbátor

Mongólia fővárosa évszázadok óta a Kína, Oroszország és Európa közötti kereskedelmi útvonalak jelentős állomása. A várost 1639-ben alapították nomád buddhista településként, és 28-szor változtatta a helyét, mielőtt 1778-79-ben felépült a Tola és a Szelbe folyók összefolyásánál. Ulánbátor kiemelkedő nevezetessége a Gandan (Örömteli) lámakolostor, amely még a szocializmus évei alatt is működhetett. Mindenképpen érdemes megtekinteni a Palotamúzeumot, amely egykor Mongólia utolsó uralkodója és egyben főpapja, Bogdo kán téli palotája volt. A palotakerttel együtt 1893–1903 között alakították ki az épületegyüttest, melyből hat buddhista templom és egy lakóház maradt fenn. A Természetrajzi Múzeum legnépszerűbb látnivalója a Góbi-sivatagban kiásott két hatalmas dinoszaurusz-csontváz, míg a Szépművészeti Múzeumban tradicionális és újkori mongol művészeti alkotások tekinthetők meg.

Jünkang-barlangok

A mongol-kínai határt a Góbi-sivatagban található Zamyn-Üüd és Erenhot (a menetrendekben Eren vagy Erlian néven is előfordul) városok között lépi át a vonat, majd bő 400 kilométert megtéve keresztezi a Kínai Nagy Falat. Kína területén a Transzmongol vasútvonal egyik legjelentősebb állomása a több mint hárommillió lakosú Datong, melynek közelében egy kihagyhatatlan látványosság található. A 252 barlangból álló Jün-kang barlangrendszer a sziklába vájt építészet bámulatos példája, Kína három ősi buddhista szobrászati helyszínének egyike. Ősi kínai buddhista templomokat és összesen több mint 51.000 Buddha-szobrot tekinthetünk meg itt. A látvány csakugyan lélegzetelállító, nem véletlen, hogy a Jünkang-barlangok 2001-ben felkerültek az UNESCO világörökségi listájára.

Datong és Peking között a vonat több mint 20 kilométeren keresztül halad a Kínai Nagy Fal közelében, amelyre több helyről is fantasztikus kilátás nyílik.