Lisszabon lakóinak „papírjuk" van a vendégszeretetükről, két évvel ezelőtt ugyanis a föld legbarátságosabb országának választották Portugáliát, a kutatás szerint külföldiként itt a legjobb élni. Nem csoda, hiszen a barátságos helyiek mellett a főváros mindent magába tömörít, ami miatt az ország maga is igen szerethető: gyönyörű építészetet, elképesztő vízparti panorámát, varázslatos hangulatot – mindezt emberi léptékben, hiszen a várost félmillióan lakják.

A legnépszerűbb látnivalók

Ha két látnivalót kell említeni Lisszabonból, ami elsőre beugrik az embereknek, az nagy valószínűséggel a Torre de Belém és a sárga villamos lesz. A Belém-torony a 16. században épült, eredeti célja pedig a kikötőérzés megteremtése volt. Rendészeti funkciója sokáig megmaradt, volt, hogy börtönként, volt, hogy fegyverraktárként hasznosították. Kőből faragott, mór stílusú tornyaival, csipkés teraszaival a város legtöbbet fotózott pontja. A villamosok sem sokkal maradnak el népszerűségben – a sárga kocsik nemcsak kedves és retró megjelenésük okán lettek ekkora kedvencek, de a metróhálózattal ellentétben városnézésre is kiválóan alkalmasak. Válasszunk egy szimpatikus vonalat, és csorogjunk le-fel Lisszabon dombjain, hogy még jobban megismerhessük a várost, ahol egy másik sztárépítmény is figyelemre érdemes: a Belém-torony és az Alfama negyed között félúton, a Tajo folyó felett húzódik az Április 25. híd, amely már önmagában is lenyűgöző építmény, ám az igazi látványosság az odaát, Almadában található Krisztus király-szobor (Santuário de Cristo Rei). A széttárt karú Megváltó 28 méter magas, de egy 82 méteres talapzaton áll, amelynek a tetején pedig egy gyorslifttel megközelíthető kilátót találunk.

Színes óváros

Kortárs művészet a régi falakon

A Felsővárosnak, Bairro Altónak nevezett belvárosi részt a Tajo folyótól néhány utcával feljebb találjuk. A Bairro Alto szépen illeszkedik a sűrűn beépített mediterrán középkori óvárosok sorába: apró erkélyes, kanyargós, macskaköves utcácskák, a házak aljában bárok, de itt minden sokkal színesebb. Az alapból színesre festett házak jó részét elgondolkodtató és szellemes street art alkotások díszítik. A városrész a 15. században alakult ki, a gyarmatosító korszak felívelésekor, mára pedig Lisszabon bohém szívévé vált. Bairro Alto szomszédja, Baixa ugyan hagyományosan kereskedelmi és banki negyednek számít, épületei miatt azonban mindenképp sétáljunk erre. Főként, hogy itt, a Kereskedők terén (Praça do Comércio) találjuk a városba vezető, igencsak fotogén díszkaput – mögötte pedig egy különösen szép utca, a Rua Augusta húzódik.

Fado: édes-bús dallamok

A szűk utcácskákban megbúvó kisebb-nagyobb bárok többségében esténként élő zenével várják a közönséget, a legnépszerűbb műfaj pedig természetesen a luzitánok hagyományos, melankolikus zenéje, a fado. Hogy milyen is ez a gitárral kísért, 19. századi énekstílus, azt a legjobban egyetlen szó, a rendkívül összetett portugál életérzést kifejező saudade írja le. Egyszerre foglalja magában a vágyakozás, a nosztalgia, a fájdalom, a szerelem és a boldogság érzését. A fado szülőhelye pedig nem más, mint az Alfama (múzeuma is van a városrészben, a Museu do Fado), így itt mindenképp érdemes egy zenés estet beiktatnunk.

Mit együnk?

A portugál konyha gazdagabb és fűszeresebb a spanyolnál, annak köszönhetően, hogy a hódítások során messzebbre és egzotikusabb helyekre jutottak el hajóikkal, illetve az atlanti-óceáni hatás is erős. A hajózós időkből maradt fenn a legfontosabb, kötelezően kipróbálandó fogás, a bacalhau, az alapja sózott, szárított tőkehal, és igen sokféle elkészítési módja létezik. A magyar konyhához hasonlóan a portugál is mindent hasznosít, ne lepődjünk meg tehát, ha például vérében főtt nyulat találunk az étlapon, ám ennél sokkal kellemesebb a város leghíresebb édessége, a Pastéis de Belém. A tojásos-vaníliás krémmel töltött kosárkákat az 1800-as évek eleje óta készítik a Belém városnegyedben lévő Szent Jeromos-rendi kolostorban. A história szerint néhány szerzetes süteményárusítással próbált meg némi bevételre szert tenni. Az említett kolostorba egyébként ma is emberek tömegei zarándokolnak, ahol napi 20 ezer roppanós levelestészta-kosárkába töltött lágy tejpudingot értékesítenek. Bár sok helyen kóstolhatjuk a sütemény másolatait, az eredetiért ide érdemes jönni.

KÖTELEZŐ!

1. Elzarándokolni a Szent Jeromos kolostorba (Mosteiro dos Jerónimos) Pastéis de Belém süteményért.

2. Kivárni a sort a legendás Ramiro sörözőben, kiválasztani néhány herkentyűt az akváriumból, megsüttetni, és a helyiek közt ülve elfogyasztani.

3. Megcsodálni az óceánt és a víz által formált, vad partot a Costa de Lisboán.

4. Körülnézni földünk második legnagyobb akváriumában (Oceanário de Lisboa): 5 millió liternyi vízben úszkál itt a világ tengereinek lakóiból mintegy 16 ezer példány.

5. Inni egy pohárka portóit: a brandyvel erősített bor a felfedezők hőskorából származik, amikor a hosszú út alatt a hordókban megromlásra ítélt bort pluszalkohollal tartósították.