Ha a dolomiti síelés alfájára vagyunk kíváncsiak, Cortina d’Ampezzo aligha megkerülhető. Itt tartották az első, tévében közvetített téli olimpiát 1956-ban, és ide tér vissza az ötkarikás rendezvény 2026-ban is. A „Dolomitok királynője” emellett számos világkupának és világbajnokságnak is otthont ad, az alpesi számok mellett sífutó és biatlonversenyeknek is.

Cortinát dicséri az is, hogy kezdőknek ideális, középhaladók számára van egy egészen tökéletes része, viszont a profiknak sem kell libalegelőn kerülgetniük a lelkes hobbistákat. Az igazán bevállalós sízők a kuloárokat választják, amelyekből errefelé nincs hiány. Természetesen James Bond is megfordult itt Roger Moore személyében, a Szigorúan bizalmas síelős jeleneteiben.

A Cortina d’Ampezzót felkeresők egy része a kisváros bevásárlóutcája vagy Michelin-csillagos éttermei miatt választja ezt az úti célt - a társadalmi élet kétségkívül utolérhetetlen előnye a régiónak.

Csúcsgasztronómia csillagokkal

Amennyiben korábbról beégett előítéleteink lennének a hüttekoszttal szemben, itt kénytelenek leszünk újragondolni a skatulyáinkat. A Dolomitok icipici völgyeibe a világ számos országát bejárt, neves és elismert séfei jöttek el, hogy újragondolják a tiroli, ladin és mediterrán konyhát, és megörvendeztessék a minőségi gasztronómiára kiéhezett sportembereket. Alta Badia városkájában például tíz kilométeren belül két Michelin-csillagos étteremmel is találkozunk, közülük a St. Hubertus már magában három csillaggal rendelkezik. A város 20 kilométeres körzetében pedig öt Michelin-csillagos étteremben vacsorázhatunk…

Minden itteni konyhára jellemző a helyi alapanyagok használata és a tradicionális helyi ételek felszolgálása. A La Stüa de Michilt a kalauz nemes egyszerűséggel Itália legromantikusabb éttermének nevezi, kimagasló borkínálattal, míg Norbert Niederkofler St.Hubertusáról ódákat zeng a kritikus, ami nem is csoda. A séf jelszava a „Főzd meg a hegyet”, vagyis helyi termelőktől vásárol helyi alapanyagokat.

Előszeretettel használ alpesi törpefenyőt, borókát és vadvirágokat, hogy kifinomult technikával művészi szintre emelje az ételkészítést.

Bár szállást gyakorlatilag mindig lehet a sírégióban találni, hiszen rengeteg a magánszállás is, ha valahova, a St. Hubertusba érdemes időben asztalt foglalni. Ha pedig lemaradnánk Norbert Niederkofler alkotásairól, a Michelin-kalauz további remek helyeket is listáz, így nem kell aggódnunk, hogy rossz minőségű gyorséttermi falatokkal kell csillapítanunk az étvágyunkat.

Amiatt akkor már sokkal inkább érdemes aggódni, hogy véletlenül gasztrokirándulásba csap át az eredeti tervünk (hogy síelünk). Pedig itt aztán a lesikláson túl is várnak ránk sportolási lehetőségek bőven, például sífuthatunk több száz kilométeren, ráadásul minőségi terepen, hiszen világversenyek sorát tartják a régióban. Vagy szánkózhatunk, esetleg folytathatjuk a csúszást vacsora után is kivilágított pályán, emellett korcsolyázhatunk, úszhatunk a medencékben, és sítúrázhatunk. A sífutás és a túrasízés nem épp síelés utáni tevékenységek, de egy (vagy több) nap lesiklást megéri beáldozni.

Ha pedig szép lassan elkezd elfogyni a hó errefelé, hát akkor se csüggedjünk: a Dolomitok a kerékpársport nagyasszonya, a túrázás fellegvára, a sziklamászás és a via ferrata koronázatlan királynője – s ezzel már a nyarat tervezőknek is adtunk némi iránymutatást.

Aki tisztességgel odateszi magát az első három napban, az általában elfárad a negyedikre – ilyenkor ugrik meg a statisztikák szerint a balesetek, sérülések aránya is. Ez tehát kiváló alkalom arra, hogy pihenésképp bekukkantsunk a régió kínálta, csöppet sem unalmas kulturális élvezetekbe.

Még csak el sem kell mozdulnunk a síterepről ahhoz, hogy megtekintsük Európa legmagasabban, 3000 méteren fekvő múzeumának, a Museo Marmolada Grande Guerra kiállításait. Az első világháború emléktárgyai mellett rácsodálkozhatunk az osztrák–magyar katonák által a gleccserbe ásott „városra”, ami összesen 12 km-en nyújtott menedéket az embertelen körülmények és a felszíni veszélyek elől. Barakkok, konyhák és tábori kórház is működtek itt, az emberek távozása után pedig a gleccser szép lassan elkezdte visszafoglalni a jégbe vájt világot. Nincs külön belépő, a síbérletünkkel besétálhatunk a múzeumba.

Vagy ott van a fanatikus olasz hegymászó, Reinhold Messner múzeuma, amely igazából több lenyűgöző épület a Dolomitok különböző pontjain, egyebek közt a Cortina d’Ampezzóhoz közeli Monte Ritán és a Plan de Coronesen. Messner szerelmi vallomása ez a tárlat a Dolomitok és a hegymászás felé, nála hitelesebb forrásból pedig aligha tanulhatnánk a magas hegyi létről.

A mászólegenda Bolzanóban is létrehozott egy múzeumot, itt azonban más látnivalók is elcsábíthatnak: Ötzi például megérdemel egy látogatást a régió régészeti múzeumában (Museo Archeologico dell’Alto Adige), ahogy a 300 méteres középkori árkádsor, a Via dei Portici is. És ha útközben unatkoznánk, olvassunk bele Ernest Hemingway Búcsú a fegyverektől című könyvébe, amelyet az első világháborús Dolomitokban szerzett élményei ihlettek.