​Semmi sem kötelező

Az ételek és italok összehangolásánál semmiképpen sem merev szabályokban, hanem ajánlásokban érdemes gondolkodni. Amikor már azt hisszük, hogy kezdjük érteni és érezni, mit mihez társítsunk, akkor újabb és újabb ajtók tárulnak fel előttünk, megannyi újabb felfedezés felé vezetve bennünket. Hiszen nem elég az étel alapanyagát figyelembe venni, fontos az elkészítés módja (például párolt vagy sült húsról van szó), hogy milyen mártással készült, illetve hogy milyen a fűszerezettsége.

Arra kell törekednünk, hogy se az étel ne nyomja el a bort, se a bor ne kerekedjen az étel fölé.

A sajtok és borok összehangolásánál figyelembe kell venni az alapanyagot (tehéntej, kecske, juh), az érlelési időt és a készítési módot. Vörösboros ajánlásnál fontos, hogy magas savtartalmú, lendületes, könnyű vörösbort válasszunk alacsony tannintartalommal, hogy elkerüljük az esetleges keserű ízérzetet. A sajtokhoz általában száraz borokat ajánlunk, kivételt képeznek a kék sajtok.

​A borok sorrendjének 6 alapszabálya

1. Aperitif – Pálinkát és párlatokat sokak szerint elzsibbasztják ízlelőbimbóinkat és utána már sem az ételt, sem a hozzárendelt borokat nem fogjuk sem élvezni. Étvágygerjesztőként érdemes inkább egy magasabb savtartalmú, könnyű fehérborral vagy száraz pezsgővel indítani, amely kellőképpen előkészíti a gyomrot az étkezéshez.

2. A fehérbor az előételekhez – Az előételekhez és a levesekhez fehérbort kínáljunk. Klasszikus páros a friss spárga és a spárgaillatot is árasztó sauvignon blanc, de jó lehet az olaszrizling vagy a zöldveltelini is. A zsírokban és fehérjékben gazdag tenger gyümölcsei mellé fogyasszunk magas savtartalmú bort, ilyen a chardonnay, a furmint vagy a tenger gyümölcseire büszke Galícia albarino fajtája.

3. Borban a fiatalé az elsőbbség – Előbb a fiatalabb borokat, és csak azután a régebbi évjáratúakat fogyasszuk. A friss rozé például remek szárnyasokkal vagy halakkal.

4. Tannintartalom – Az alacsonyabb tannintartalmú (csersavtartalom) bor megelőzi a robusztus tanninokkal rendelkező borokat. A paprikás csirke vagy a kacsa mellé például remek a kadarka vagy a portugieser, ezek könnyebb, alacsonyabb tannintartalmú borok. A pinot noir ugyancsak – gyümölcsös, könnyed, elegáns. A sertés, a marha és pláne a vadhúsok mellé robosztusabb, nagy testű borokat fogyasszunk, mert egy könnyed tétel „elvérezne” a súlyos ételek mellett.

5. Ideális hőmérséklet – Az alacsonyabb hőmérsékletű borok felől haladunk a szobahőmérsékletű”, 18–20 °C-os borok felé. A portói és sherry típusú borokat, illetve a nagyon régi vörösborokat fogyasztjuk szobahőmérsékleten.

6. Száraz vagy édes? – A száraz borok felől haladunk az édes desszertborok felé. A kivétel erősíti a szabályt. Egy libamájnak ugyanis kiváló kísérője lehet egy alacsonyabb puttonyszámú tokaji aszú. Ezt úgy tudjuk helyrehozni, hogy egy csésze levest fogyasztunk utána, mintegy átöblítve ízlelőbimbóinkat.