A Futuro Ház vakációs menedékként Matti Suuronen finn építész álma volt: a koncepció lényege egy olyan építmény létrehozása, ami könnyen szállítható olyan helyekre is, ahol egyébként nehéz lenne bármit is felépíteni. Az skandináv menedékházak hagyományait folytatva a Futuro Házat úgy tervezték, hogy a téli körülményeknek is ellenálljon, így tökéletes otthona legyen a sízőknek is. Az 1968-ban átadott Futuro Ház a hatvanas évek popkultúráját ágyazta be az építészetbe. Ám miközben az egész világ dicsérte a formavilágot, kevesen döntöttek a vásárlás mellett, így jelenleg mindössze 68 létezik belőle világszerte.

Ráadásul – mivel a Futuro Házak a formatervezés történelmének minőségi darabjai – ezek legtöbbje is intézmények és magánszemély gyűjteményében pihen. Például a rotterdami Boijmans Múzeumban, a müncheni Die Niue Sammlungban, vagy a Helsinkiben található WeeGee-ben.

A Marston Parkba költöztetett Futoro Ház egyike azon kevés példánynak, amely nyitva áll a nagyközönség előtt is. A Craig Barnes brit művész által odaadással és hozzáértéssel restaurált ház pedig valóban földönkívüli élményt nyújt. Miután Dél-Afrikában megmentette az enyészettől és Nagy-Britanniába szálíított az építményt, Barnes gondosan, eredeti fényében állította helyre a házat.

A skandináv stílusú „űrhajó" belső tere éppen olyan futurista, mint a külseje – a látgatókat meglepően tágas tér fogadja, a hatvanas évek eredeti stílusához hű bútorokkal. A saját víz- és áram-ellátással rendelkező Futuro Házban 400 fontnál kezdődik egy éjszaka ára.