A croissant a francia gasztrokultúra egyik szimbóluma, a ropogósra sütött vajas pékáru nemcsak Franciaország, de szinte az egész világ valamennyi pékségének kínálatában szerepel. Azonban hiába van százszázalékig franciának elkönyvelve, a croissant jóval távolabb született meg, évszázadokkal azelőtt, hogy a párizsi elit kedvence lett.
A gasztrotörténészek és kulináris szakértők úgy tartják, hogy a croissant őse az osztrák kipferl, egy félhold alakú, néha dióval és cukorral töltött péksütemény – ami a mifelénk is jól ismert kifli eredeti változata. Egyes vélemények szerint a kipferl már a 13. században is létezett, de a legnépszerűbb eredetlegendája 1683-ra teszi a születését, amikor Bécsben az Oszmán Birodalom ostromának visszaverését ünnepelték.
Fotó: Shutterstock
A történet szerint egy bécsi pék, aki már napkelte előtt nekilátott megsütni az aznapi árut, meghallotta, hogy a törökök alagutat ásnak a város alatt, és riadóztatta a védőket, akiknek így maradt idejük a védelem megszervezésére. A várost megmentő pék az ünneplésre egy félhold alakú süteményt készített, amely az oszmán zászló növekvő holdját jelképezi.
De akkor hogyan került a kipferl Franciaországba?
A legnépszerűbb elmélet szerint a Habsburg-születésű Mária Antónia királyné, XVI. Lajos felesége hozatta magával Bécsből, hogy otthoni ízeket kóstolhasson. Ezt a teóriát viszont a történelmi tények nem támasztják alá, mivel Mária Antóniát 1793-ban a forradalmi kormány kivégeztette, a croissantról viszont csak az 1850-es években történik először említés.
Fotó: Unsplash
Az írásos bizonyítékok alapján a kipferlt valójában August Zang ismertette meg a franciákkal, aki 1839-ben nyitotta meg a Boulangerie Viennoise nevű pékségét a Szajna partján. Ebben olyan osztrák klasszikusokat lehetett kapni, mint a bécsi kenyér és a kipferl, amelyek gyorsan meghódították a párizsiakat. Zang sikerét látva, a francia pékek is elkezdték sütni saját, kissé módosított, pelyhesebb kipferljüket, létrehozva a francia croissant-t. A ma is közkedvelt croissant receptjét először csak 1915-ben írta le Sylvian Claudius Goy, aki elsőként kevert vajat a tésztába, hogy vékony, levegős rétegeket hozzon létre.