Olyan sok minden nem kell a szakéhoz – 4 összetevője: rizs, víz, élesztő, koji penész (spórás penészgomba) –, mégis sok minden múlik azon, pontosan milyen eljárással erjesztik az alkoholos italt. Ihatjuk magában vagy étellel párosítva, sőt koktélokat készítve a gint vagy a vodkát is kiválthatjuk vele.
Fotó: Pixabay
A japánok tradicionális alkoholos itala kizárólag különleges rizsfajtákból készül.
A szemek egy őrlési folyamaton mennek keresztül, amit polírozásnak neveznek, majd eltávolítják a külső rétegüket. Általánosságban elmondható, hogy minél finomabb a „borotválás”, annál jobb minőségű italt kapunk. Miután a rizst a kívánt csiszolásig őrölték, beáztatják és párolják (nem főzik, mint az étkezési rizst). Ezután beleteszik a koji penészt, amely kulcsfontosságú a rizsszem keményítőjének lebontásában, a cukor felszabadításában és az erjesztésre való előkészítésében.
Fotó: Pixabay
Mivel a rizst tavasszal és nyáron termesztik, majd ősszel szüretelik, így a borhoz hasonlóan a szakét is egy meghatározott évszakban készítik: télen. Ráadásul ma már nemcsak Japánban, de már sok más helyen is gyártják; például Norvégiában, Angliában, Kanadában és az Egyesült Államok több régiójában. Azonban továbbra is az őshazából származó junmai és Junmai daiginjo-shu a legnemesebb szaké – ezeknél érezhető ki leginkább az umami, vagyis az ötödik ízérzet.
Fotó: Shutterstock
Forró szaké
Hogyan fogyasszuk – hűtve vagy melegen? Ebben az esetben az általános szabály az, hogy a könnyebb testű, gyümölcsösebb szakék jobbak hidegen (5 fokosan), míg a nehezebb testű, száraz fajták inkább magasabb hőfokon kellemesebbek, utóbbiakat porcelán csészéből isszák, hogy megtartsa a hőt. Mivel a szaké sokkal semlegesebb, más semleges gabonapárlatokhoz, különösen a ginhez és a vodkához képest, így kotélban is kiváló.