Itália: az édes élet szellemében

Utazásunkat hol is kezdhetnénk máshol, mint Olaszországban? Hiszen a legtöbben egyenlőségjelet teszünk a kiváló eszpresszó és a talján életöröm közé. Ez így is van, annyi kiegészítéssel, hogy éppen az olaszok nem használják az eszpresszó kifejezést, náluk ugyanis az maga „A" kávé, ezért ők egyszerűen kávét kérnek, amikor reggel, munkába sietve beugranak kedvenc kávézójukba egy illatosan gőzölgő feketéért. Ahol a barista nem is traktálja őket felesleges kérdésekkel annak milyenségéről. A kávé az kávé, mindenféle sallang és kiegészítő nélkül. Az országban szép számmal megforduló turisták miatt persze, ők is elkészítik a mindenféle tejkészítményekkel, mézzel és egyéb hívságokkal kicsinosított italokat, ám ők maguk, ha manapság mégis „elhajlanának", a kapucsínót isszák. Azt is kizárólag reggel, hiszen számukra a tej ennivaló, napközben már nem terhelik vele a szervezetüket.

Klímahatások

Nem így a franciák, náluk ugyanis éppen a tejeskávénak van nagy kultusza. Reggelire ők café au lait-t isznak, ami szigorúan forró tejjel készül, tejhab nélkül. Ez a kellemesen hosszú ital kiváló társ a franciák által kedvelt nagy ívű beszélgetésekhez, azonban ők is csak reggel isszák, ebéd vagy vacsora után nem. Németországban a kávé sokáig azt jelentette, amit az angoloknak az ötórai tea. A feketével megkoronázott uzsonnát Kafeekuchennek nevezték, híres karlsbadi kávéskannájuk pedig sokáig Európa legnépszerűbb kávéfőző alkalmatosságának számított.

Kontinensünkön az égövi sajátosságok nagyban befolyásolják a kávéfogyasztási szokásokat, elég csak a némileg hűvösebb és borongósabb tájon élő írek whiskys italára gondolni, vagy éppen a napsütötte Görögországban istenített jeges frappéra.

Americano vs. cubano

Hogy mi történik, ha elhagyjuk Európát? Legtöbbünknek először talán az americano ugrik be, némi fanyalgással. Az Egyesült Államokban valóban kedvelt ez a hígra főzött, sokszor szirupokkal ízesített kávéital, azonban senkit ne tévesszen meg az amerikai filmekben a bögrét folyton újratöltő pincérnők látványa. Ez a más nemzetek által kannamosó lének titulált kávé egyáltalán nem gyenge, a második adag már heves szívdobogást okozhat. Mégis, az amerikai kontinensen érdemes délebbre indulni, ha jó kávéra vágyunk. Kuba jellegzetessége e téren a café cubano, aminek a demerara nádcukor adja meg egyedülálló aromáját. Az már más kérdés, hogy csak a turisták kérnek café cubanót, a helyiek nem használják ezt a kifejezést, ők – akárcsak az olaszok – egyszerűen kávét kérnek, és ezt kapják.

Cafezinho? Igen! Tinto? Hát…

Kolumbia neve hallatán összefut a nyál a kávékedvelő ember szájában, azonban jól teszi, ha nem helybe megy a mennyei élményért. Bár ez az ország adja a legjobb minőségű kávébabot a világnak, a helyiek többsége mégis egy rettenetes ízű, sötét tónusú kávét iszik, az úgynevezett tintót. Mégpedig azért, mert a jó kávét exportra termesztik, így a szegény helybélieknek jobb híján marad a sok cukorral ihatóvá tett borzalom.

Brazíliában már merőben más a helyzet, ők ismerik a jól elkészített kávé titkát, és ki is élvezik annak minden cseppjét. A cafezinho, ami hevenyészett fordításban leginkább kicsi kávét jelent, úgy készül, hogy a cukrot még forrás előtt összekeverik a vízzel, és ezt a szirupot engedik át a kávén. Az eredmény egy rövid, édes ital, amit előszeretettel ízesítenek tovább frissen facsart narancslével.

Lehet hidegen is?

Virtuális kávékörutunkon földrészt ugorva Ázsiába érkezünk. A térség vadregényes tájain barangolva talán Japánban találjuk a legkülönlegesebb szokást, ők ugyanis a hideg kávéra esküsznek. Manapság legalábbis már több hideg kávé fogy az országban, mint forró, és mivel a japánok a technikai tudományok terén is jeleskednek, kifejlesztettek egy speciális csepegtetőkészüléket, amin igen lassan, akár egy teljes nap alatt folyik át a kiváló minőségű ital.

Nem kapkodják el a kávéfőzést a kávé szülőhazájának tartott Etiópiában sem. Az afrikai országban tradicionális ceremóniája van a kávézásnak, a fekete főzése, tálalása és elfogyasztása órákig is eltarthat. Ráadásul a bunát – ahogy ők a kávét nevezik – sosem cukorral, hanem sóval, fekete borssal vagy vajjal ízesítik.

Európa és Ázsia határára visszatérve érkezünk Törökországba, a kahve világába. Ezt az erős és sűrű főzetet evés után szolgálják fel egy cezve elnevezésű rézedényből, édességet majszolnak hozzá, és közben minden bizonnyal az a mondás jár a fejükben, miszerint a kávénak olyan feketének kell lennie, mint a pokol, olyan erősnek, mint a halál és olyan édesnek, mint a szerelem.

VALÓSZÍNŰLEG NEM TUDTAD, HOGY…

• Az Egyesült Államokban a felhasznált csapvíz 1/3-át kávéfőzésre használják fel, míg Európában csupán az 1/7-ét.
• A világ legnagyobb kávétermelője Brazília, ahol éves szinten közel 2,6 milliárd tonna kávébabot szüretelnek le, ezzel a globális szükségletek 1/3-át fedezve.
• A világ első számú kávéfogyasztói a skandinávok. Talán a hosszú sötétség miatt. Északon a világosabb pörkölést kedvelik, szerintük így jobban kijönnek az egyedi ízek. Érdemes lehet hinni nekik, hiszen a barista világbajnokságokat rendre a norvégok nyerték az elmúlt években.