• Kerekes Vica 1981-ben született Füleken.
• Tanulmányait a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán végezte.
• Több mint 80 szlovák, cseh, magyar, német, osztrák és amerikai filmben és sorozatban szerepelt.
• Legutóbb A szolgálólány és a Hétköznapi kudarcok című filmekben láthattuk.
• A színjátszás mellett színjátszótanfolyamokat is vezet.

Milyen a kapcsolata szülővárosával, Fülekkel? Milyen emlékeket őriz róla?

Azt szoktam mondani, hogy Fülek számomra a világ közepe. Minden ott kezdődött. Hiszem, hogy nem a véletlen műve, hova születünk. Kisebbségi magyarként Csehszlovákiában születtem. Sokat gondolkodom azon, mi a küldetésem, mit tudok az embereknek átadni. Sokan kérdezik, hogy nem szeretnék-e Amerikába menni, de számomra ez sosem volt kérdés. Szerintem van értelme annak, hogy éppen Közép-Európában születtem.

Melyek voltak a kedvenc helyei Füleken?

Egy vulkanikus sziklán, bent a városban áll egy impozáns vár, melynek sok, főleg magyarországi látogatója van. Ha azonban éppen Füleken vagyok, nem járok sehová. Van ott egy családi házunk, kiskoromtól fogva mindig a környéket jártam, bicikliztem, a mezőkön barangoltam. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogyan is élhettünk gyerekként ennyire szabadon, felfedezve a minket körülvevő világot. Boldog vagyok, hogy olyan korban születtem, amikor létezett ez a szabadság.

Milyen gyerek volt?

Édesanyám azt mondja, nem volt velem semmi gond, ezt pedig el kell hinnem neki (nevetés). Nem voltak kilengéseim kamaszként sem. Szabad gondolkodású voltam, és szerettem olyan dolgokba belevágni, melyeket én találtam ki. Anyukám azt mondogatta, anyóka vagyok, egy jószívű öregasszony, aki az erdőben él, és mindenkinek segít.

Introvertáltnak vagy extrovertáltnak tartja magát?

A munkám megköveteli, hogy nyitottabb, extrovertáltabb legyek. A magánéletben azonban szeretek egyedül lenni, nem szívesen vagyok a figyelem középpontjában. Szeretek megfigyelni másokat, figyelni arra, ami körülöttem történik.

Származása és az a körülmény, hogy szlovák, magyar és cseh közegben is dolgozik, nyilván identitására is hatással van. Szükségét érzi, hogy nemzetiségét, származását definiálja, vagy egyszerűen közép-európai embernek tartja magát?

Szlovák és magyar vér is folyik ereimben, mindennel, ami ezzel jár. De magyarnak érzem magam, még ha kicsit más is vagyok, mint a magyarországi magyarok. Egy kisebbséghez tartozom, a múltban pedig sokat gondolkodtam azon, van-e jogom itt élni. Sokáig maradt bennem megválaszolatlanul ez a kérdés. Ma már tudom, hogy mindenkinek, szlovákoknak és magyaroknak egyaránt, joguk van arra, hogy itt éljenek. Nem szeretem az egészségtelen nacionalizmust. Meg kellene őriznünk a kultúrák és a szokások sokféleségét, történelmünk egyediségét, és anélkül, hogy bármit is ráerőszakolnánk a másikra, kölcsönösen inspirálhatnánk egymást. Ehhez nyitott elmére van szükség. Fenyegetést jelent a világunkra, ha valaki a saját nemzetét a többi fölé helyezi. Számomra az a legfontosabb, hogy európai vagyok.

Színészként nemcsak játszik, hanem tanfolyamokat is vezet. Milyen úgymond a másik oldalon állni?

Csodálatos látni, ahogy megnyílnak az emberek, miközben valami olyasmit tapasztalnak, amit eddig nem tudtak magukról vagy a színészmesterségről. Nem hiszem, hogy egy színész kiszakítható lenne a környezetéből, és megbízható lenne azzal, hogy másokat tanítson. Én azonban más metodika szerint járok el, az általam választott út pedig – a visszajelzések szerint – helyesnek bizonyult.

Hogyan szokott kikapcsolódni, feltöltődni?

Csendben, egyedül – ez ad energiát. Ha véget ér egy forgatás, lezárul egy hektikus, munkával teli időszak, sehová sem akaródzik mennem. Néhány napra bezárkózom otthon, olvasok, podcastokat és beszélgetéseket hallgatok. És persze ott a bensőmet megtisztító természet. Meg kell szabadulnom a rám rakódott emocionális zajtól és a megformált szereptől, hogy tovább tudjak lépni.

A közelmúltban a cseh közszolgálati tévé számára forgatott egy utazós sorozatot, Lakóautóval Magyarországon címmel. Milyen tapasztalatokat szerzett, és mely helyek ragadtak meg leginkább az emlékezetében?

Sokat tanultam Magyarországról. A meglátogatott helyekről korábban is hallottam, de ténylegesen csak most jártam be igazán Magyarországot. Sok hely megmaradt az emlékezetemben. A történelmi nevezetességek és az építészeti remekek mellett azonban mással is meg kell szólítania egy helynek. Szöges ellentéte vagyok az ázsiai turistának, aki mindent lefényképez, de semmire sincs ideje. Az élmények és a gasztronómia is szükségesek egy ország megismeréséhez. Természetesen nekem is sokszor leesik az állam egy-egy különleges épületet láttán, de az épületek tanulmányozása sosem vonzott igazán.

Mit nem szeret az utazásban?

Az olyan helyeket, amelyek tele vannak házakkal, emberekkel és bevásárlóközpontokkal. Túl nagy bennük a káosz. Ilyen érzés fogott el Kaliforniában, Flordiában és Hongkongban. Nem szeretem a hőséget sem. Ez volt a legnehezebb a Lakóautóval Magyarországon sorozatban is, pont a legmelegebb nyárban zajlott a forgatás. Ráadásul a forró termálvízbe is bele kellett ugranom. Én viszont olyan vagyok, hogy ha valamit kimondottan nem szeretek, akkor kipróbálom. Több mint húsz éve nem voltam magyarországi termálfürdőben, s azt kell mondanom, nem is annyira rossz. Azóta rendszeres látogatójuk lettem – megvan a varázsuk.

Milyen a kapcsolata a gasztronómiával? Mely konyha ízeit kedveli a leginkább?

Az ételek terén nem igazán vonz az egzotikum. Szeretem a szlovák haluskát, a töltött káposztát, a lecsót, paprikás ételeket, gulyást – az egyszerű dolgokat. Kedvelem a húst, a füstölt kolbászt, szalonnát. Őrzöm a régió hagyományait (nevetés).

Sokat ingázik Budapest, Pozsony és Prága között. Mivel közlekedik?

Egy óriási bőrönddel, egy hátizsákkal, kezemben a vállfára akasztott ruháimmal vonatra szállok. Imádom a vonatokat. Útközben kipihenem magam, van időm olvasni és az életről meg önmagamról gondolkodni. Az ember a vonaton ülve úgy érzezheti, az élet tele van dinamikával, és minden változik. A vonatozás segít leküzdeni bennem az aggodalmat, hogy mi lesz, ha megakadok, és nem leszek képes továbblépni. Arra emlékeztet, hogy még ha ma rossz is a helyzet, holnap minden megváltozhat. Ezt tanácsolnám másoknak is. Ha megakadsz az életben, utazz el valahova. A környezetváltozás a belső változások elindításában is segítséget nyújt.

​Utazási tippek Kerekes Vicától

• Izland – Itt forgattuk az Esőtündér című filmet, és kezdetben nem tetszett. Egy héten belül azonban minden megváltozott, és ma úgy érzem, akár élni is tudnék ott. Izlandon az ember nagyon közel kerül a természethez, a konyha pedig nagyszerű.
• Új-Zéland – Itt is főleg az ember és a természet közeli viszonya fogott meg. Az új-zélandiak úgy építik a házaikat, hogy a tájba illeszkedjenek. Csak ott éltem át azt az érzést, hogy az eget akár a kezem kinyújtásával is elérhetem.
• Magas-Tátra – Minden évben visszatérek ide, imádom a túrázást, a klasszikus útvonalakat, ahol a szemben jövő túrázóval köszönünk egymásnak. A csúcson pedig megesszük a magunkkal hozott kolbászt, főtt tojást és Horalkyt.