• Log in
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHUDESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ
    BELFÖLDKÜLFÖLDTECHÉHES UTAZÓDRIVE-TIPP
    ROHU
    DESPRE NOIOFERTĂ MEDIAADATVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ

    Drive Logo

    A weboldal sütiket (cookies) tárol el a számítógépen a szolgáltatás biztosítása érdekében.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. Többet szeretnék tudni.

    Bezárás
    Süti tájékoztató

    Az Európai Uniós törvények és az Adatvédelmi törvény értelmében tájékoztatunk kell, hogy a weboldal működése során sütiket (HTTP-cookies) helyez el az Ön számítógépén. A sütik olyan kis fájlok, amiben olyan adatokat tárolunk el, amelyek például bejelentkezéshez, foglalás leadásához vagy a látogatói statisztikák vezetéséhez szükségesek.

    Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

    2022.11.13
    interjú

    „Nekem a színpad az igazi utazás” – Till Attila interjúja Péterfy Borival

    Till Attila a TV2 Propaganda című műsorában beszélgetett Péterfy Borival – hozzánk pedig olyan izgalmas részleteket hozott el, amelyek a műsorban nem hangzottak el.

    „Nekem a színpad az igazi utazás” – Till Attila interjúja Péterfy Borival

    Péterfy Borival ártatlan kukkolásról, színésszé érésről, a rock ’n’ roll okozta tudatos önkívületről, önbizalomjátszmákról és a visegrádi Áprily-völgyről beszélgetett Till Attila.

    Itt állunk a budapesti lakásod teraszán. Előttünk, mellettünk, mindenhol erkélyek és ablakok. Mit jelent ez neked?

    Kislánykoromban állandó fixációm volt, hogy átnézzek mások életébe. A Bartók Béla úton egy olyan lakásban laktunk, amelynek iszonyú nagy ablakai voltak. Szemben volt egy lakás, ahol a függönyök ki voltak húzva, teljesen be lehetett látni. Amikor unatkoztam, meglestem a szembeszomszédok életét, elképzeltem, kik élnek ott. Volt például egy kisfiú, aki egész nap hegedült, éjjel-nappal gyakorolt. Lenyúltam a bátyám gitárját, felültem az ablakba, és elkezdtem pengetni azt a három akkordot, amit ismertem. Elképzeltem, hogy együtt zenélünk. Órákig tudtam ott ülni és gitározni vele. Vagy volt például egy család, ők minden hétvégén bepakoltak iszonyatosan sok bőröndöt egy nagyon ócska autóba, és elutaztak, majd visszajöttek két nap múlva. Mindig néztem, hogy már megint mennek, és soha nem tudtam megfejteni, hová mehetnek ennyi cuccal. Mindenfélét kitaláltam, hogy van valami fellépésük vagy a cirkuszban dolgoznak. Sosem tudtam meg, hová mentek valójában.

    Aztán budai csajból pesti lettél…

    Azért imádom ezt az erkélyt, mert innen rálátok a családom életének egy fontos helyszínére. Szemben a nagy ház a Frankel Leó úton hatalmas, két belső udvaros „kastély”. Amikor a dédapám, Áprily Lajos Erdélyből átjött Magyarországra, ott kapott lakást, ahol az én hatalmas, szerteágazó, megfejthetetlen családomból szinte mindenki lakott később. Jékely Zoltán nagyapám és nagyanyám, Jancsó Adrienne is ott éltek nagyapám haláláig.

    Ha az ember művészcsaládban nő fel, szinte kötelező, hogy legyen belőle valaki. De könnyen művésztemetővé válhat számára, ha görcsösen szeretne a szülei, nagyszülei nyomdokaiba lépni. Te ezt a nyomást hogyan élted meg?

    Én szerencsés vagyok, mert ugyan tele voltunk írókkal és a nagyanyám ünnepelt színésznő volt, valahogy nem nehezedett rám a művésszé válás súlya. A színészet teljesen magamtól jött.

    De azért mégsem volt olyan egyszerű. Nem vettek fel a Színművészetire…

    Így utólag visszanézve, iszonyatos szerencsém volt. Társulatba kerültem, és egyből megtanultam csomó mindent, amit csak színpadon lehet. Számomra ez felszabadulást jelentett és segített megtalálni magam színészként. Az egyetemi közegben, ahol folyton éles verseny van, lehet, hogy elvéreztem volna.

    Mikorra jutottál el oda, hogy teljes bizonyossággal kimondhasd: „színésznő vagyok”?

    Ez egy hosszú folyamat. Persze voltak pillanatok, amikor színésznőnek éreztem magam, az Arvisurában vagy Pintér Bélánál, de akinél a legjobban kiteljesedtem színésznőként, az Mundruczó Kornél volt.

    Ez azt jelenti, hogy lassan értél meg?

    Igen. Sokszor önbizalomparáim voltak a színpadon. Elbizonytalanodtam a rossz kritikától. De ez egy ilyen pálya. Minden szerepet nulláról kezdesz. A Mundruczó-szerepeim például az abszolút naturális létezésről szóltak, nem volt semmi „színészkedés”. Ez a Nemzeti nagyszínpadán nem működött. És akadt egy egyszerű technikai problémám: halk voltam. Ahogy elkezdtem hangosabban beszélni, úgy éreztem, mintha az már nem én lennék, mintha hazudnék magamnak. Pokoli görcs volt – de persze azóta beletanultam. Most már eljutottam oda, hogy nehezen bizonytalanítanak el, és jól is választom meg a szerepeimet.

    Megnézhetem, hogy mi van a fellépőbőröndödben?

    Öv, gyűrűk, csillogó pótgatya, fellépőcsizma, hajvasaló, izzósoros zakó… Húsz év a rock ’n’ roll színpadon, kialakult, hogy mi megy bele. Kell pótruha bőven. Volt olyan, hogy szétszakadt a gatyám, mert fetrengek, meg ugrálok a színpadon rendesen. Vannak olyan cuccok is, amelyek valahogyan bekerültek egyszer, aztán benne maradtak. Például sokáig volt benne egy plüssdenevér, amit valakitől kaptam.

    Komolyan… nekem a rock ’n’ roll színpad az előadó-művészet csúcsa. Ott tényleg csak a matador van.

    Mindennél jobb szerintem is. A kisfiamnak is mindig azt mondom: „Tanulj valamilyen hangszeren, mert hidd el, a legjobb dolog színpadon zenélni.” Amikor pedig bemész a közönség közé vagy rájuk ugrasz, ott tényleg bármi megtörténhet.

    Tetszik, hogy ennyire nem zavar téged, ha egy koncerten letapiz valaki.

    Nem zavar. De nem tapiznak kellemetlenül. Tizenöt év alatt egyetlen kellemetlen eset volt. Amikor az egyik számnál lefeküdtem a földre az emberek közé, és mindenki mellém feküdt, odajött egy csávó és gusztustalan dolgokat sugdosott a fülembe. Utána fölmentem a színpadra: „Mondjad hangosan, hogy mit mondtál!” Ettől annyira zavarba jött, hogy el is rohant.

    Miért fontos neked, hogy a közönséggel fizikailag is találkozz?

    Mert ilyen a rock ’n’ roll. Én ezért csinálom. Az eksztázis miatt. Olyan ez, mint egy tudatos tudatvesztés. Mindenről tudok közben, száz százalékig felmérem a helyzetet, teljesen észnél vagyok. Önkívületben.

    Ebből a szempontból milyen érzés volt, amikor a járványhelyzet alatt nem tudtál koncertezni, és ez mind kimaradt?

    Katasztrofális. Még most is érzem a hatását. Szerintem a járvány a könnyűzenei iparágat érintette a legdurvábban. Mostanra viszonylag helyreállt az élet, de azért nem úgy, mint előtte. Ez egy másik időszámítás.

    Most, hogy újra lehet koncertezni, megint sokat utazol. Mi jelent ez számodra?

    Egy zenész számára a turné az utazás. Nekem ez sok-sok benzinkutat és turnébuszok belsejét jelenti… Majd gyertek el velünk egy turnéra, és meglátjátok, hogy mi nekünk az utazás. 18+-os éjszakai kiadás a Propagandában. Koncertek után, a buszon vagyok a legboldogabb. Csak ülök fáradtan, és egész úton sírok a röhögéstől.

    Az a fajta klasszikus turnézás kimaradt az életedből, amikor nemcsak koncertezel, hanem felfedezed a várost?

    Volt olyan, de inkább a színházzal. A Krétakörrel 7-8 év alatt szinte az egész világot bejártuk. Fantasztikus időszak volt. A szabadnapjainkon napközben várost néztünk, esténként pedig felléptünk. Utoljára Mundruczó Kornél Látszatélet című darabjával turnéztam Madridban, Nápolyban és Barcelonában. Így jártam be a világot: színészként, turnézva.

    Magánemberként nem is nagyon szoktál utazni?

    Amikor beindult a Love Band, nyáron fesztiváloztunk, év közben pedig ott volt a színház, tehát szinte semmi időm nem volt ilyesmire. Amikor megszületett a gyerekem, leszűkítettem a színházat, jóval kevesebb szerepet vállaltam, hogy vele tudjak lenni. Életemben először ekkor jött egy olyan időszak, hogy el tudtam utazni 2-3 hétre „télen a nyárba”: Thaiföldre. Azt hiszem, ez a legtávolabbi, legegzotikusabb hely, ahol megfordultam.

    Magyarországon belül van kedvenc helyed?

    Van egy nyaralónk Visegrád szélén. Egy völgyben, amelyet dédapámról, Áprily Lajosról neveztek el. Annak idején ugyais ott vett házat. Ez a mi családi rezidenciánk, a családból mindenkinek van ott nyaralója. Másféle belföldi turizmus kimaradt az életemből.

    Erdélyben mihez fűznek a legkellemesebb emlékek?

    Az egész családom erdélyi származású, szinte mindenhova kötnek emlékek, történetek, családi legendák. Nehéz kiragadnom konkrét helyeket, de Parajd és környéke varázslatos. Ott áll dédapám, Áprily Lajos emlékháza, és egy kút is, ami az ő nevét viseli. A parajdi sóbánya is fantasztikus program, gyönyörű és élményekkel teli az egész környék.

    És olyan hely van, ahová mindenképpen el akarsz jutni?

    Persze. Kubába nagyon mennék, Mexikóba is. Ezer hely érdekel, de alapvetően munkamániás vagyok. Az a fontos, hogy színpadon lehessek. Nekem a színpad az igazi utazás.

    2023.03.27
    városjáró

    Miért érdemes mindenkinek ellátogatnia Dublinba? Elmondjuk!

    Legendás sör és whisky, magával ragadó népzene, sok száz éves épületek, szórakozásra mindig kapható helyiek. Útra fel, vár Dublin!

    Fotó: Shutterstock

    Az ezeréves múltra visszatekintő Dublin tele van érdekességekkel. Ezeket keresve vessük bele magunkat ebbe az élettől lüktető, hol történelmi, hol modern, de mindenhol barátságos városba! Mutatjuk, mi az, amit semmiképpen se hagyjunk ki, ha eljutottunk Írország fővárosába.

    Szent Patrik katedrális

    Fotó: Shutterstock

    Dublin múltja telis-tele van izgalmas fordulatokkal, virágkorokkal, háborúkkal.

    A Liffey folyó torkolatánál létrejött ősi település a 11. századra a szigetre érkező, norvég származású vikingek királyi városává nőtte ki magát. Az évszázadok során háborúzott itt Brian Boru ír nagykirály, II. Henrik angol király, I. Erzsébet, Oliver Cromwell és Orániai Vilmos is, hogy csak pár nevet említsünk. A georgiánus korszakban végre eljött a béke, a fejlődés, a művészetek ideje, ekkor emelték Dublin számos emblematikus épületét. A 18. század második felére tehető fénykornak az angoloktól való függetlenedési törekvések megtorlása, illetve a nagy éhínség vetett véget. Az 1916-os szabadságharc ugyan elhozta az áhított szuverenitást, az elszegényedett, romos várost csak évtizedek alatt sikerült modernizálni, élhetővé, vonzóvá tenni. Mára viszont Dublin a világ egyik legnépszerűbb városává vált, az 590 ezres települést hozzávetőleg tízszer annyi turista keresi fel évente.

    Guinness Múzuem

    Fotó: Guinness


    Fontos helyszínek és nevezetességek terén nincs hiány a településen, amik viszont igazán szerethetővé teszik az ír fővárost, azok a lépten-nyomon szemünk elé táruló, meglepő építészeti alkotások és egyéb érdekességek. A Liffey folyón átívelő, legszebb, leghíresebb átkelő, az O’Connell híd – Európában egyedüliként – például szélesebb, mint amilyen hosszú. Különleges a sokáig az angol uralmat szimbolizáló dublini vár ékessége, a normann hódítók által épített kerek Record-torony is.

    Ipari műremeknek is beillik a Guinness-gyár, melyet 1759-től évi 45 fontért vett bérbe Arthur Guinness. Hétemeletnyi sörtörténelem, a cégalapító dolgozószobája és persze sörkóstolás – ez mind belefér egy gyárlátogatásba. A tetőről nyíló 360°-os panoráma és a malátaillatú gyárlátogatás felejthetetlen emlék.

    Az írek világszínvonalú interaktív kiállítást alakítottak nemzeti italukról.

    A Trinity College könyvtára

    Fotó: Shutterstock


    Érdekes módon a köztudottan katolikus írek fővárosának két legnagyobb temploma anglikán. A Christ Church és a Szent Patrik-katedrális joggal szerepel előkelő helyen a turisták útitervében. Bár az ország védőszentje Szent Patrik, a dublini Whitefriar utcai karmelita templomban Szent Bálint ereklyéit is megtaláljuk. Arról a kettősségről sem feledkezhetünk meg a furcsaságok felsorolásakor, hogy Dublin 2010 óta az UNESCO irodalmi városai közé tartozik, miközben az 1000 pub fellegváraként is emlegetik.

    A Trinity College egyetem könyvtárának olvasótermébe lépve hirtelen mintha Roxfortban találnánk magunkat. Hatalmas, elvarázsolt tér, rafináltan faragott falépcsők és boltívek, valamint több tízezer kötet vár ránk. Miután bejártuk a mesebeli birodalmat (szánjunk rá időt bőven!), nézzük meg az itt őrzött 9. századi Kellsi Kódexet is.

    A Kilmainham börtönben brit koronától való függetlenedésért évszázadokig fáradhatatlanul harcoló Írország történelmének sötét oldalát ismerhetjük meg. Lázadók és forradalmárok ezrei raboskodtak a ma már múzeumként bejárható, korabeli használati tárgyakkal gazdagon berendezett cellákban.

    Fotó: Shutterstock

    James Joyce az Ulysses című regényben tette fel a kérdést: vajon átlehet-e jutni Dublin városközpontján úgy, hogy egyetlen pubot sem érint az ember? Kemény dió, de teljesíthető! Próbáljuk ki önállóan vagy célirányos, vezetett séta keretében, garantáltan jól fogunk szórakozni! Ha megvagyunk ezzel, akkor végül mégis jöhetnek a pubok!

    A város híres szórakozónegyede, a Temple Bar egy külön világ.

    A pubokban mindig ír zene szól, a hangulat már kora délután a tetőfokára hág, a zegzugos utcák apró dizájnerboltjai pedig különleges portékákat kínálnak. Mivel Dublintól elválaszthatatlan az élő zene és a néptánc is, ezért okvetlenül áldozzunk egy vidám estét a folklór oltárán! Kiváló helyszín erre a Button Factory, a Whelan's vagy az O’Donoghue’s. Akár a 16. századi ceili, akár a feszes sztepptánc kipróbálása mellett döntünk, nem fogunk csalódni!

    Dublinba utazni már csak a gasztronómiai élvezetek miatt is megéri. Reggelire tükörtojással, kolbásszal tálalt boxty, vagyis krumplilepény jár erős feketével, és már kezdődhet is a nap. Ebédre válasszunk bátran tradicionális finomságokat, mint amilyen a rozmaringos tavaszi bárány, esetleg a pürésített-pirított, burgonyából, káposztából, póréhagymából készült colcannon. Vacsorára pedig kóstoljuk meg a barna sörrel készített, tápláló ír marharagut, netán a lassan főzött, szalonna-kolbász-burgonya triót, a Dublin coddle-t.

    repülés

    Veszélyes tárgyakat is fel lehet vinni repülőre? A következő furcsa holmikat igen!

    hasznos

    Hasznos tippek, hogy akkor is jól teljen az utazás, ha egészségügyi problémákkal küzdesz!

    gasztronómia

    Finomságokat vinnél ajándékba az utazásodról? Elmondjuk mit vásárolj, és hogyan szállítsd őket!

    világjáró

    Melyik erdélyi és magyarországi várost ajánlja idei turisztikai listáján a Time magazin?

    hasznos

    Együtt vakációzna az egész család? Hasznos tippek, hogyan maradjon élmény a többgenerációs utazás!