Sok olyan utazó van, aki szinte kizárólag a foszforeszkáló éjszakai óceán különleges látványáért keresi fel a Maldív-szigeteket, hogy része legyen az égről “lehulló” csillagok víz alatti tündökölésének látványában. Közvetlenül a part mellett pedig még több apró, csillagszerű pöttyöt sodornak a hullámok, az éjszakai égbolt tükröződéseként világítva meg a nedves homokot.

A „csillagok tengere” elnevezésű népszerű jelenségről rengeteg lenyűgöző felvétel kering az interneten, egyre több turistát csábítva az egzotikus ázsiai szigetországba. A pontos helyszínt azonban kevesen ismerik, mivel nem sokan vannak azzal tisztában, hogy az elképesztően látványos „csillagszőnyeg” valójában nem egy adott helyhez, hanem egy kémiai reakcióhoz köthető.

Amint Lauren Arthur tengerbiológus a BBC-nek elmagyarázta, a varázslatosnak tűnő fények az óceán áramlataiban élő biolumineszcens planktonoktól származnak, amelyek csak akkor világítanak, ha mechanikai hatás vagy nyomásváltozás éri őket. Legtöbbször a nagyobb hullámok sodorják őket a partra, és éppen az erős sodrás hatására bocsájtják ki a foszfereszkáló fényt, kéken csillogva a vízben és a parti homokban.

A biolumineszcencia egy olyan vegyi reakció, amely során látható fény keletkezik, míg a planktonok olyan mikroszkopikus organizmusok, amelyek nem képesek saját mozgásukat irányítani, csupán az áramlatok lebegtetik őket a vízben. Azonban nem mindegyik plankton biolumineszcens, csupán egyes fajok képesek világítani.

Lauren Arthur megfigyelése szerint a csillagtenger látványához a délnyugati monszun idején, vagyis április és október között érdemes a Maldív-szigetekre utazni. Ekkor az áramlatok északkeleti irányba szállítják a planktonokat, és némi szerencsével saját szemünkkel is láthatjuk az ország legnépszerűbb látványosságát.