A japán konyha egyik leghíresebb ételébe, a misolevesbe rizst, gombát, zöldségeket, babcsírát és tofut tesznek, majd utólag még ízesítik szójaszósszal is.

Na de miből készül a legfőbb összetevő, a miso, ami az utóbbi években világszerte elterjedt és kedvelt termék lett?

Az ázsiai konyha rengeteg erjesztett alapanyagot használ, gondoljunk csak a kombucsára, a kimcsire, a halszószra. Évezredekkel ezelőtt nem volt hűtőszekrény, minden hamar erjedni kezdett a párás, meleg közegben, másrészt az emberek arra is rájöttek, hogy a fermentálás alatt kifejlődött gombák jótékonyan hatnak az emberi szervezetre. Vagyis nem csak az ízük miatt fogyasztják ezeket az alapanyagokat.

A misopasztát hónapokig vagy akár évekig fermentálják egy speciális gombafajtával, a kódzsikinnel. A paszta szójababból, árpából vagy rizsből állhat, pépesre őrlik, megsózzák, hozzáadják a gombát, majd egy fahordóban erjesztik. A só mennyisége attól függ, mennyi ideig erjesztik majd a pépet: ha hosszú érlelésre teszik el, akkor több só kerül bele. A hosszú erjesztésű miso így sósabb és sötétebb színű. A kész pasztát levesek (miso, ramen), szószók, desszertek ízesítésére is használják.

A misolevesnek olyan magas a tápanyagtartalma, hogy sok japán ezzel az étellel kezdi a napot, hiszen elég folyadékkal és energiával tölti fel a szervezetet. A misóból általában alaplevet készítenek, de érdemes egy kis misót az étel elfogyasztása előtt közvetlenül az ételbe tenni, mert rengeteg hasznos mikroorganizmus él benne, ami jót tesz az emésztésnek és az immunrendszernek.

A miso amúgy nem japán élelmiszer – Kínából származik.

Évezredekkel ezelőtt már készítettek a kínaiak a mai misohoz nagyon hasonló pasztát szójababból, búzából és alkoholból – ebben a verzióban tehát kicsit mások az összetevők, ám a japánok az i.sz. 7. században (a Kínából érkező buddhista szerzetesek révén) találkozhattak ezzel a érdekes alapanyaggal, amit sinek neveztek, majd tovább variálták a saját ízlésük szerint.