Miközben az asztronauták gyakran hónapokon át élnek az űrhajókban, a repülőgépeknek az üzemanyagfelvétel miatt rendszeresen vissza kell térniük a földre. Meglepő módon, a levegőben töltött idő csúcsát nem egy modern gép, hanem egy Cessna 172 tartja, amely 1958-ban és 1959-ben 64 napig repült folyamatosan.
Robert Timm és John Cook pilóták a felszálláskor valószínűleg nem is sejtették, hogy történelmi rekordot érnek el, amely még a 21. század első negyedében is fennáll majd. A két pilóta összesen 64 napot, 22 órát és 19 percet töltött a levegőben Las Vegas fölött, 240 ezer kilométert repülve a több mint két hónap alatt – ami egyenlő azzal, mintha hatszor megkerülték volna a Földet. Ezt a rekordot azóta sem sikerült megdönteni az elmúlt 65 évben, bár 2022-ben egy napelemmel működő, pilóta nélküli AirBus Zephyr S-nek kevesebb mint négy óra hiányzott hozzá. A Zephyr 64 napot, 18 órát és 26 percet volt a levegőben, mielőtt lezuhant volna.
A leghosszabb repülés egyszerre hihetetlen és furcsa története 1956-ban kezdődött, amikor a nevadai Las Vegasban megnyílt a Hacienda Hotel és Kaszinó. A népszerűsítés érdekében a tulajdonosok látványos reklámkampányt találtak ki: a szálloda nevét felfestették egy repülőgép oldalára, kijelentve, hogy ezzel a géppel teljesítik a világ leghosszabb repülős utazását.
A kiválasztott gép egy kicsi, egymotoros, tömeggyártott Cessna 172 repülő volt, amelyen a cél érdekében több módosítást is végeztek: többek között egy 360 literes külső üzemanyagtartályt is szereltek rá. A gép vezetésére egy második világháborús pilótát, Robert Timmet választották ki, aki egyébként játékgépszerelőként a kaszinó alkalmazottja volt.
Fotó: San Diego Air and Space Museum Archive / Flickr
„A legfontosabb dolog azonban az volt, hogy kitalálják, hogyan fogják utántölteni üzemanyaggal. Ezidáig is sokan kísérleteztek már a légi utántöltéssel, de senki sem talált olyan megoldást, amivel a Cessna 172 a levegőben tudna tankolni. Ezért úgy döntöttek, hogy egy extra tartállyal szerelik fel a gépet, amit a földről, egy teherautó segítségével tudnak feltölteni” – mesélte a CNN-nek Janet Bednarek, a Daytoni Egyetem repüléstörténész professzora. Bednarek elmondása szerint tankoláskor Timmék lejjebb ereszkedtek a géppel, és nagyon alacsonyan, éppen csak a minimálisan biztonságos repülési sebesség felett repültek. Ekkor jött a teherautó, amelyről feldobtak egy hosszú csövet a repülőre, majd átszivattyúzták az üzemanyagot. „Ez tényleg drámai légi bemutató volt, mivel a procedúrát olykor éjszaka kellett véghez vinniük, ami elképesztő precizitást igényel a pilótától” – magyarázta a professzor. A rekord felállítása nem ment simán, csak negyedik próbálkozásra, három sikertelen kísérlet után jött össze. Timm és társa, John Cook végül 1958 december 4-én szállt fel a las vegasi McCarran repülőtérről, hogy aztán közel 65 napig vissza se térjenek a földre.
Az utántöltéseket mindig egy Kalifornia és Arizona államok határán húzódó egyenes úton bonyolították le, ahol nem okozott gondot, hogy a teherautó és a repülőgép ennyire közel került egymáshoz. Ekkor nemcsak üzemanyagot juttattak a gépbe, hanem a pilótákat is ellátták élelemmel, italokkal és egyéb szükséges tárgyakkal. Timm és Cook felváltva aludtak a repülő hátsó részén elhelyezett matracon, mellékhelyiség híján pedig csak kinyitották a gép hátulját, amikor szükségük volt rá.
Az út legveszélyesebb pillanata az volt, amikor Timm véletlenül elaludt a pilótafülkében. A robotpilóta azonban több mint egy órán keresztül vezette 1200 méteres magasságban a gépet – a későbbiekben viszont már nem számíthattak rá, mert hamarosan meghibásodott. A két pilóta végül a 65. nap vége felé, 1959 február 7-én adta fel a küzdelmet, és szállt le újra a földre – rekordjuk pedig a mai napig él.