Igazi városi túrára viszi olvasóit a New York Times Temesváron, ahol nemcsak pillanatnyi életképeket kapunk a hangulatos belváros nyüzsgéséből, a fontosabb történelmi tudnivalók mellett a szerző, Andy Trincia – aki saját maga 2002-ben járt először a városban, majd hat évvel ezelőtt le is telepedett Temesváron – saját történetén keresztül mutatja meg, hogy milyen könnyű is beleszeretni Temes megye székhelyébe.

Trincia a történelmi felvezetőben megemlíti, hogy a kontinentális Európában 1884-ben itt vezették be először az elektromos közvilágítást. Ezt követően a cikk egy városi sétára viszi olvasóit, hiszen Temesvár épített kincseit sorra véve, a legizgalmasabb kulturális programokról és természetesen a kihagyhatatlan gasztronómiai kitérőkről is említést tesz. Ráadásul bennfentes tippeket is ad az utazóknak, hogy miként ismerjék meg a várost helyi szemmel: használják ki a belvárosi terek nyújtotta lehetőségeket, sétáljanak a Béga-csatorna mentén, vagy üljenek be a hangulatos bárok és éttermek valamelyikébe.

A New York Times cikke meglepődik azon, hogy Temesvár még ismeretlen a nyugati utazók számára.

Az anyag kiemeli, hogy közel egyenlő távolságra fekszik Bukaresttől és Bécstől, miközben további öt európai főváros még közelebb található a városhoz. A 2023-ban Európa egyik kulturális fővárosának választott Temesvár a szerző szemében kettős vonzerővel bír, hiszen gazdag épített kincsei ellenére mégsem egy kirakatváros. Úgy véli, hogy nem egy turistacsapda várja az utazókat, hanem autentikus, szerethető hely, amelynek érdemes végre Európán kívül is megtanulni a nevét, hiszen minden megtalálható itt, amit egy városi utazás során keresünk: történelmet, csodás építészetet, múzeumokat, programokat, remek ételeket és haladó szellemiséget.