Az alap pesto – vagyis a zöld verzió – az úgynevezett „pesto alla genovese”, vagyis genovai pesto, amelybe extra szűz olívaolaj, bazsalikom, fokhagyma, só, pirított fenyőmag és eredeti parmezán kerül. Az alapanyagokat hagyományosan mozsárban kell összezúzni, majd a forró tésztára ráönteni és összekeverni.

A pesto népszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, hiszen a friss szósszal nagyon gyorsan készíthető meleg étel, de használhatjuk húspácként, hideg mártásként vagy mártogatósként is, míg sokan szendvicsbe kenik vagy salátára teszik dresszingként is. Ráadásul akár két hétig eláll hűtőben, ha a mártás tetejét teljesen befedi az olaj.

Az alap, zöld pestóban lehet az arányokkal játszani és a fenyőmag helyett diót vagy natúr kesudiót használni. Sőt, a bazsalikomot is le lehet cserélni medvehagymára, rukkolára, spenótra vagy petrezselyemre, de ezek már teljesen más ízvilágú szószok lesznek. A mártáshoz nem csak a parmezán passzol, bármilyen juh- vagy tehéntej sajtot bele lehet keverni.

A szicíliai (trapani) vörös pestóban fokhagyma, bazsalikom, mandula, paradicsom, pecorino sajt vagy fiss ricotta, olívaolaj, só és fekete bors van. A calabriai pestónak kicsi ajváros íze van a piros kaliforniai paprikától, és vannak piros pesztók, amelyekbe olajos aszalt paradicsom kerül, ettől megint kap egy érdekes ízt a krém. Ha nincs minden alapanyag otthon, vagy nehezen jutunk fenyőmaghoz, akkor bátran próbáljuk ki a pestót más magfélével, mandulával, kesuval, dióval, törökmogyoróval, pisztáciával, sőt létezik natúr pisztáciapesto is az olaszoknál, amiben csak olaj és pisztácia található, és főzés során kell fűszerezni.

A variációk sora végtelen – talán ezért is szeretik ezt a mártást az egész világon.