Fotó: Instagram
Charlie P. Hammerton 2018-ban kezdett utazgatni a világban, amikor élete legnagyobb krízisét élte át. Hogy legyen egy támasza az „életmentő" világjárás közben, magával vitte kis kedvencét, Banditot, a menyétet.
Charlie 25 évesen mélypontra került, több közeli hozzátartozója és barátja hunyt el 2018-ban, ami után úgy érezte, szüksége van valamire, ami segít neki a gyászban. Ma már úgy gondolja, élete legjobb döntése volt akkoriban belevágni az utazásba Bandittal, és ma is ezt tenné. Hammerton Angliától az Északi sarkkörig bejárta a világot: megfordult Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában és a Közel-Keleten is. Az egész kalandot dokumentálta Facebookon és Instagramon, majd könyv formájában is megjelent a története.
A fiatal angol srác a népszerűségét ma arra használja, hogy középiskolásoknak tart előadásokat a mentális egészség fontosságáról, arról, hogy miként tegyünk ezért és merjünk segítséget kérni, ha szükséges.
Charlie 2015-ben fogadta be Banditet – egy állatmenhelyről hozta el, és akkor még nem is gondolta, a kis lény mekkora segítség lesz számára pár év múlva. 2018-ban, hosszú betegség után néhány hét alatt hunyt el Hammerton édesanyja, majd a nevelőanyja és a legjobb barátja is, és úgy érezte, ezzel a veszteségsorozattal nem tud megbirkózni otthon.
„Bandit mindenhol csak szeretetet kapott a világban, bár néha patkánynak nézték, és ilyenkor hajlamos volt egy kis időre megsértődni" – nyilatkozta viccesen Hammerton, amikor arról kérdezték, milyen volt a kisállattal utazni.
Hozzátette: eleinte Bandit csupán a háziállata volt, akiről gondoskodnia kellett, és ez a törődés önmagában elterelte a figyelmét a problémáiról, negatív érzéseiről, majd a sok utazás, hegymászás és más kalandok során bajtársakká váltak, igazi, fontos kötelék alakult ki köztük. A legizgalmasabb és legrizikósabb útjuk az Északi sarkkörön volt, mármint Hammerton szerint, Bandit ugyanis ezt a helyet szerette a legjobban az összes közül, ahol közösen jártak.
A menyét sajnos a hazatérésük után egy héttel kimúlt, de Hammerton új motivációt talált magának: jobbá tegye azoknak az életét, akik mélyponton vannak. Szerinte megdöbbentő, hogy az emberek mennyire nincsenek tisztában a saját rossz pszichés állapotukkal, és nem foglalkozunk eleget azzal, hogy segítsék labilis embertársainkat – ő ennek szenteli az életét, és szeretne jó példát mutatni a reményvesztett fiataloknak.
