Locarno – Mediterrán Svájc

Évi 2300 órányi napsütés, pálmafák a festői Maggiore-tó partján – az Alpok lábánál elterülő Locarno Svájc legmelegebb klímájú városa. A több mint 70 éves múltra visszatekintő fesztivál mindig is híres volt az újdonságok iránti nyitottságáról, itt fedezte fel magának a filmvilág, többek között, Claude Chabrol, Stanley Kubrick és Spike Lee rendezőket is. Az augusztusi fesztivál egyik legnépszerűbb eseményét a Piazza Grandén tartott szabadtéri vetítések jelentik, de a város főtere minden időszakban pezseg az élettől. Innen indulnak az óváros keskeny hangulatos utcácskái, bájos apró boltokkal, árnyékos kis terekkel és békés templomokkal. Locarnót a helyben bérelhető elektromos kerékpárokkal is bejárhatjuk, így könnyebben jutunk el a XII. századi Castello Visconteóhoz, amelynek egy része ma is eredeti állapotában tündököl. A kastélyban számos római kori tárgyat tekinthetünk meg, a Rivellino védőbástyát pedig a friss történelmi munkák alapján maga Leonardo da Vinci tervezte.

Locarno másik nevezetessége a város felett magasodó, aranysárga Madonna del Sasso ferences templom, amelyet a XV. században építettek, annak emlékére, hogy a hagyomány szerint ezen a helyen jelent meg Szűz Mária egy szerzetesnek. A katolikus zarándokhelyről gyönyörű kilátás nyílik a városra, a tóra és a hegyekre, ha pedig még tágabb panorámára vágyunk, drótpályás felvonóval juthatunk fel a Locarno fölötti hegycsúcsra.

Cannes – Állandó pompa

A világ legfontosabb filmfesztiváljának és Európa legnagyobb sztárparádéjának keresve sem lehetett volna jobb helyett találni, de a finom fövenyes strand és a pálmafákkal szegélyezett Croisette körút az előkelő palotákkal, a luxusbutikokkal és a fényűző Art Deco szállodákkal a „hétköznapokban" is ugyanolyan impozáns látványt nyújt. Cannes nemcsak a vörös szőnyeg pompáját jelenti, hiszen a Le Suquet óváros, vagy a Vieux Port kikötő is kihagyhatatlan. Az óváros kavicsos lépcsőkkel összefonódó meredek utcácskákon érhető el, ha itt járunk, mindenképpen keressük fel az egzotikus Castre Múzeumot, az ortodox katedrálist és a Forville piacot, ahol tipikus helyi üzletek (mészárosok, olívaárusok, halászok, pékek, borkereskedők) sorakoznak. A francia Riviérán járva a történelmi regények és mozik kedvelői számára „kötelező" program egy Cannes-ból tett kompkirándulás a várossal szemben lévő Saint-Honorat és a Sainte-Marguerite szigetekre, hiszen az utóbbin raboskodott a számtalan változatban megfilmesített Vasálarcos, míg Saint-Honorat a vendégszerető ciszterci szerzetesekről és apátságukról híres.

Karlovy Vary – Történelmi hangulat

Cannes-hoz és Locarnóhoz hasonlóan a csehországi fürdővárosban, Karlovy Varyban is 1946 óta rendeznek világhírű filmfesztivált. Az ország északnyugati részén, a meleg vizű Teplá és az Eger folyó találkozásánál fekvő települést 1370-ben alapította a névadó IV. Károly német-római császár, és több mint 300 forrásának köszönhetően az idők során a világ egyik leghíresebb és legnagyobb hagyományokkal rendelkező gyógyfürdővárosává nőtte ki magát. A hegyek és erdők övezte település klasszicista épületei meseszerű hangulatot árasztanak, a város területének egyharmadát parkok teszik ki, promenádjainak és sétálóutcáinak összhosszúsága pedig eléri a 130 km-t. Karlovy Varyban készül a népszerű cseh gyógynövénylikőr, a Becherovka, amelynek történetével a különleges történelmi és kulináris élményt nyújtó Jan Becher Múzeumban ismerkedhetünk meg. A város és a filmfesztivál egyik fénypontja Csehország legjelentősebb luxusszállodája, a Pupp Grandhotel. Az 1701-ben épült impozáns hotelben forgatták a 2006-os, Casino Royale című James Bond-film több jelenetét, vendéglistáján pedig szinte az összes hollywoodi sztárt megtalálhatjuk – az idők során pedig Johann Wolfgang von Goethe, Johann Sebastian Bach és Richard Wagner is eltöltött itt több éjszakát.

Berlin – Művész-metropolisz

A német főváros filmfesztiválja az egyik legnagyobb a világon, és nem csak a nézők, de a szakma részéről is nagy érdeklődés övezi minden évben. Berlin az utóbbi években Európa kreatív művészeti központjává nőtte ki magát, szinte ugyanazt jelenti ma, mint a száz évvel ezelőtti Párizs. Már csak ezért is érdemes felkeresni, de természetesen számos más élményt és látnivalót is kínál. A történelmi építmények és a kortárs építészet, a tradíció és a modern innováció közötti harmónia szintén különleges hangulatot nyújt. A berlini nevezetességek egy nemzet teljes történelmét mesélik el az emblematikus Brandenburgi Kaputól kezdve a Kancellári Hivatalon át a német parlament impozáns székháza, a Reichstag épületéig. A hipermodern Potsdamer Platz éppúgy kihagyhatatlan látványosság, mint a megindító Holocaust Denkmal, az Alexanderplatz fölé magasodó tévétorony, a katolikus dóm, vagy éppen a keleti és nyugati városrész közötti egykori határátkelő, a Checkpoint Charlie. A világ kincseit több mint 170 múzeum – köztük a világhírű Múzeum sziget – mutatja be, miközben Berlin egyben Németország legzöldebb metropolisza is, terjedelmes parkokkal, erdőkkel és tavakkal. Nyáron kint zajlik az élet: parti bárokban, kávézókban, szabadtéri mozikban és színházakban, amelyekben könnyű élvezni a napsütést és a fülledt esték hangulatát.

Velence – Látni kell!

A világ legrégebbi filmfesztiválját 1932 óta rendezik meg a lagúnák városában, ahol minden épület maga a történelem, minden sarkon túl újabb és újabb csodák fogadnak minket. A várost legalább egyszer mindenkinek látnia kell az életben, de éppen emiatt a legjobb kora tavasszal vagy késő ősszel felkeresni – ilyenkor is sokan vannak, de turistaszezonban szinte elviselhetetlen a tömeg. Velence hajdani és mai központja is a Szent Márk tér, a hozzá a tenger felé kapcsolódó Piazzettával. A katedrális a bizánci építészet remeke, amely a rajta és benne elhelyezett felbecsülhetetlen értékű díszítőelemeknek köszönheti egyediségét. Innen két nagyobb csatornán, a Canal Grande és a Giudecca csatornán vízibuszokon (vaporetto) is bejárható a város. Nemcsak a csatornák partján, de minden kisebb-nagyobb téren is gótikus, kora reneszánsz vagy barokk stílusú templomok és paloták emelkednek – bárhová nézünk, tetten érhetők a közel 1100 évig fennállt Velencei Köztársaság gazdagságának szimbólumai. A környékbeli szigetek közül a helyi üveggyártás központja, az öt szigeten elterülő Murano a leghíresebb. A műhelyek a XIII. század végén költöztek ki ide Velencéből, hogy elejét vegyék az általuk okozott várostüzeknek.