Hogy telik egy napotok Hawaiin?

Az elmúlt egy, két hónapban, amióta visszaállt minden, a két nagyobb gyereket reggel nyolcra bevisszük az óvodába, és mivel most otthonról dolgozunk, a kicsivel tízig sétálunk a tengerparton, fürdünk, feltöltődünk. Ezután már túl erősen süt a nap, hazamegyünk, dolgozunk, ebédet főzünk, és felváltva vigyázunk Mannára. Délután szintén kimegyünk a partra, de akkor már mind az öten, vagy túrázunk egyet a közelben. Hetente kétszer bemegyünk Honoluluba bevásárolni.

Most visszaállt minden, de miben volt más az elmúlt egy évetek?

Nálunk annyira nem volt durva a koronavírus, mint a világ többi részén. Legutoljára augusztusban történt egy nagyobb lezárás, akkor naponta 300-400 új fertőzöttet találtak. Azok a napok nem mentek könnyen, mert három hétre lezárták a partszakaszt, és kirándulni sem lehetett. Október óta azonban turisták is jöhetnek, és annyi maradt meg az egészből, hogy zárt terekben kötelező maszkot viselni. Szerencsére nem kaptuk el a vírust, sőt az ismeretségi körünkben sem lett senki beteg. Itt, északon alig volt fertőzött, inkább Honolulut érintette a Covid-járvány, mert ott nagyon zsúfoltan élnek az emberek.

Úgy látom, nagy baráti körrel rendelkeztek, mindenféle kultúrából.

A településünkön mindössze 5 ezer fő él, de az egyetemnek köszönhetően a világ több mint 80 országából érkeznek diákok. Édua legjobb barátja egy kambodzsai kislány, Levedinek egy tongai kisfiú, Mannának pedig egy tajvani kisgyerek. Az emberek őszintén érdeklődnek a másik kultúrája iránt. Ünnepnapokon mi is felvesszük azokat a mezőkövesdi, matyó hímzéses blúzainkat, pólóinkat, amiket a nagymamám készített nekünk. A kulturális eseményekre kifejezetten kérik, hogy mindenki a saját népviseletében érkezzen, vagy hozzon valamilyen hagyományos ételt. Nagyszerű lehetőség így megismerni a világot.

Ezek szerint magyar ételeket is készítesz?

István a konyhamester, sokkal jobban főz nálam. Múltkor a kambodzsai barátainkkal tartottunk egy bulit, oda vittünk István paprikás krumplijából, ők pedig megismertettek minket a saját gasztronómiájukkal. Ritkán adódik lehetőségünk tipikus magyar ételeket készíteni, mert nincsenek hozzá fűszereink. Alapból próbálunk növényi ételeket fogyasztani, alig eszünk húst. Inkább egyszerű, gyors ételeket csinálunk: vegán burgert, vagy valamilyen mexikói finomságot, tortillát, tacót, de helyi specialitásokat is szívesen eszünk.

Láthatóan összetartó közösség vagytok. Amikor márciusban özönvíz zúdult a városotokra, mindenki segítette a másikat.

A március alapvetően nagyon csapadékos, de akkor extrém sok eső esett le. Itt úgy jön az eső, hogy öt percig ömlik, majd eláll. Ez akkor nem akart elállni, fél napig zúdult ránk. Az alacsonyabban fekvő utcák, házak teljesen víz alá kerültek. De legyen az természeti katasztrófa – szerencsére nincs túl sok – vagy bármilyen nehéz élethelyzet, itt mindenki számíthat mindenkire. Néha előfordul hurrikánriadó is, ami inkább csak nagyobb esőzéssel, széllel jár, de mindig időben értesítik a lakosságot.

Mire figyelmeztetnek?

Hogy legyen elég vizünk, készüljünk fel arra, ha kimarad az elektromos áram és természetesen maradjunk otthon. Évente egyszer kapunk figyelmeztetést, de inkább a magyarországi családtagok, barátok izgulnak ilyenkor, mi már hozzászoktunk.

A gyerekek születése előtt sokat utaztatok Istvánnal. Több helyen is éltetek, miért pont Hawaii lett az otthonotok?

Kicsi koromban is nagyon sokat utaztunk a szüleimmel, tehát egészen hamar hozzászoktam, és Istvánt is mindig érdekelte az utazás. Korábban két évet élt Németországban, és amikor megismerkedtünk rögtön kiderült, hogy kettőnk közös pontja az utazás. Már az elején eldöntöttük, hogy világot akarunk látni. A mai napig prioritás a család és a tanulás (István most végzi a mesterképzését az egyetemen közösségi és civil tanulmányokból – a szerk.) mellett az utazás, és a gyerekeket is mindig visszük magunkkal. A legutóbbi nagy utazásunk lassan három éve volt, Délkelet-Ázsia több országában jártunk: Thaiföldön, Balin, Malajziában, Japánban, Szingapúrban. Thaiföldön önkéntes programokon is részt vettünk, egy hegyi törzs gyerekeinek építettünk iskolát, és árva gyerekeket tanítottunk angolul. Mivel hasonló témában tanulok, először úgy volt, hogy egyedül megyek erre a programra, de kár lett volna kihagyni ebből az élményből a családomat. Interkulturális békeépítésből és pszichológiából diplomáztam – két éve végeztem, most várom, hogy folytathassam a mesterképzésemet.

De miért pont Hawaii?

Korábban Ausztriában és Angliában is éltünk, ott hallottunk egy hawaii egyetemről. Lelkesen meséltek a nagyszerű szakokról és a multikulturális életről, ami mind a kettőnket vonzott, ezért belevágtunk. Eredetileg azt terveztük, hogy az egyetem végén hazaköltözünk, de mivel szeretünk itt élni, maradtunk. Itt alapítottuk meg a saját családunkat: Édua 6, Levedi 3, Manna pedig 1 éves. Én az életem negyedét itt töltöttem, az otthonomnak tekintem, ahogyan az egész családom is. Hawaii egyébként is olyan, mint egy nagy család, mindenki odafigyel mindenkire. Arról nem is beszélve, hogy az emberek itt őszintén kedvesek.

Nagyon szép, különleges neveik vannak a gyerekeknek, mit jelentenek?

Édua Ka'iulani a legnagyobb lányunk neve, az Édua egy ritka magyar név, azt jelenti, hogy: a Hold felkel, Ka'iulani volt az utolsó hawaii hercegnő, nagyon szerettem. Sokat küzdött Hawaii függetlenségéért, rendkívül tisztelik a lakosok. A középső gyermek első neve, Levedi, egy ősi, magyar vezér neve volt, a második pedig Kaleo, hawaii név, ami azt jelenti: a hang. Manna az isteni ajándék, ami a Bibliában is szerepel, a Huna Kalia pedig hawaii nyelven annyit jelent, hogy magyar.

Nemrég volt István születésnapja. Milyen egy hawaii-magyar mulatság?

A gyerekeké nyilván különlegesebb és nagyobb, nekünk egyszerűbb szokott lenni. Elmentünk barátokkal egy étterembe Waikikin, majd strandoltunk, de nagy meglepetésünkre tele volt a part emberekkel. Fontosnak tartjuk, hogy a programjaink összekapcsolódjanak a természettel és a nyugalommal.

Mit ajánlasz jó szívvel a barátoknak, ismerősöknek Hawaiin?

Sokan vannak, akik ide jönnek, megszállnak Waikikin egy szállodában és ki sem teszik onnan a lábukat – ők nem ismerik meg Hawaii igazi szépségét. Tudom, hogy népszerű hely, de az egy napi látnivaló. Ha csak a mi szigetünkről, O'ahuról beszélünk, azt ajánlanám, hogy mindenképpen menjenek el snorkelezni. Sok helyen lehet errefelé, csodás korallok, trópusi halak között – életre szóló élmény! Menjenek el kirándulni, mert a kilátás is egyedülálló ezen a környéken, a keleti és északi parton főleg. Rengeteg túraútvonal van az igazi dzsungelben. Látogassanak el valamilyen kulturális programra. A mi településünkön van a legjobb polinéz kulturális központ, a Polynesian Cultural Center. Itt lehet evezni polinéz kenuban, megismertetik az emberrel, hogyan lehet készíteni kókuszolajat és még sok-sok érdekes program várja az érdeklődőket. Régebben itt dolgoztam, elképzelhető, hogy tudok kedvezményes jegyet szerezni, ha valaki erre jár, és megnézné.

Nagyon rendes tőled.

Szívesen segítek magyaroknak, akik itt nyaralnak. Miért ne tenném? Segítenünk kell egymást, csak így tudunk egy szebb világot építeni.

Szöveg: Sinkó Edit