Az Abu Szimbel-i templomok 1979 óta az UNESCO kulturális világörökség részét képezik, bár sem a főtemplom, sem a kistemplom nincs már az eredeti helyén. A főtemplomot Ré-Harahtinak, Ptah-nak és Ámonnak szentelték, ők voltak akkoriban Egyiptom főistenei, míg a kistemplomot Hathor istennőnek ajánlották, aki Ramszesz felesége, Nofertari alakjában jelenik meg.

Az Egyiptom energiatermelésének felét biztosíttó Asszuáni-gát építésekor, 1963-ban elkezdték szétbontani a szentélyt, hogy aztán az Abu Szimbel-i fennsíkon (64 méterrel magasabban) egy biztonságosabb helyen újra felépítsék. Így ma a Nasszer-tó egy szigetén állnak a templomok.

Elárasztotta a homok

1813. március 22-én a svájci Közel-kelet kutató, Johann Ludwig Burckhardt látta első európaiként Nofertari Hathor-templomát (kistemplom) Abu Szimbelben. Burckhardt a területet átkutatva megtalálta II. Ramszesz nagy templomát is, amit egy homokdűne szinte teljesen betemetett. Éppen ezért sok időt vett igénybe, hogy ezeket a hatalmas építményeket feltárják. A gízai piramisok után ma a második legfontosabb feltárt történelmi emléknek számítanak Egyiptomban.

A főtemplom bejáratánál álló szobrok 30 méter magasak és együtt 35 méter szélesek. A nagytemplom több helyiségből, kamrából áll, a kistemplom 150 méterrel odébb található. Az elhelyezkedésüket illetően pedig megfigyelhető egy furcsaság: mielőtt a templomokat áthelyezték, évente kétszer a nagytemplom kapuján besütött a nap és megvilágított a szentélyben ülő négy istenszoborból hármat, a teremtőisteneket – a negyediket, Ptah-t összekapcsolták a halállal, tehát őt ezért nem éri nap. Ez a két nap az évben február 21-e – a vetés, sarjadás ünnepe– , és október 21-e, az áradás napja. A két dátum tükrözi II. Ramszesz születésének és koronázásának dátumát is, persze a napév és a mi naptári évünk nem egyezik, így ezekben a dátumokban vannak csúszások. Az egész szentély felépítése, díszítése és a hireoglifák történetei mind az egyiptomi istenek életéről, tetteiről, méltatásáról szól.

Fotógaléria

A WhoMadeWho elektronikus szettje Abu Szimbelnél, a Cercle videók keretében