A hagyományos szakmák és népviselet a bukovinai Sucevița településen is a mindennapok részét képezik, ahol az autentikus parasztházakat a díszes oszlopok által megtámasztott jókora tornácokról ismerhetjük fel. A Radócot és Moldvahosszúmezőt (Câmpulung Moldovenesc) összekötő út mentén, több kilométer hosszan kanyargó völgybéli falu azonban nem erről nevezetes, hanem a 16. században épült kolostoráról, amely egyike a nyolc észak-moldvai szentélynek, amely az UNESCO Világörökség részét képezi.

A messze földön híres egyházi épületek a régió egyik legfőbb vonzerejét jelentik.

Bukovina ugyanis nemcsak a máig élő népszokások, de a 15-16. században épített kolostorok miatt is a legendák földje, hiszen a szent helyek titkainak egy részét mind a mai napig nem tudták megfejteni. A Szeret és a Moldova folyók térségében, hegyek és erdők között megbúvó kolostorok egy részét a legendák szerint a moldvai fejedelmek építették hálából egy-egy győztes csata után. A mondák alapján III. István moldvai fejedelem (Ştefan cel Mare) végső nyughelyének otthont adó putnai hajlék helyét az uralkodó úgy jelölte ki, hogy a török csapatok legyőzését követően tüzes nyilat lőtt ki, és ahol az a földbe fúródott, ott kezdődhetett meg az építkezés. A nemesi családok temetkezési helyéül is szolgáló kolostorok a bizánci jegyeket idéző gótikus ajtóknak és ablakoknak is köszönhetik jellegzetes stílusukat.

Legfőbb különlegességük azonban a díszítésük, a legtöbb templomot ugyanis nemcsak belül, de a külső falakon is freskók borítják. Ezek rendszerint bibliai jeleneteket ábrázolnak, melyeknek akkoriban nagyon fontos szerepük volt a hívők hitoktatásában – hiszen írni-olvasni csak nagyon kevesen tudtak, így a képek segítségével tanulták meg a Szentírást. UNESCO Világörökség részét képező hét bukovinai (Arbore, Humor, Moldoviţa, Pătrăuţi, Suceava, Suceviţa, Voroneţi) és egy moldvai (Probota) kolostor hozzávetőlegesen 1487 és 1532 között épült. Igaz, ebből a korból más figyelemreméltó ortodox épületek is fennmaradtak Bukovinában – mint a már említett putnain kívül a dragomirnai vagy a slatinai.

A szakemberek ma sem tudják, hogy a különleges árnyalatú festékek hogyan álltak ellen ilyen sokáig az időjárás szeszélyeinek.

Az ismeretlen alkotók festékéről csak annyit tudni, hogy növényi kivonatból készült, de előállítási technikájuk rejtély maradt. A freskók egy másik talánya, hogy több esetében a bibliai szereplőket a középkori hétköznapi öltözetekben ábrázolták, ami teljesen ellentmond a korszak szigorú vallási előírásainak. Az idők során tulajdonképpen erődtemplomokká váltak, hiszen a térségben dúló harcok elől a lakosság sokszor menekült a kolostorok óvó falai közé. A putnai kolostor esetében a múzeum is nagy jelentőségű, számos irodalmi emléke között értékes evangéliumi példányokat is találhatunk, de nevezetesek a szintén a 15. századból származó varrottas kézimunkái is.

Bukovina települései rengeteg történelmi emléket őriznek.

A Moldvai fejedelemség történelmében fontos szerepet játszó Szeretvásáron (Siret) még ma is áll két a 14. században épült templom és itt található Dél-Kelet-Európa egyik legnagyobb zsidó temetője is. A zsidók sokáig Radóc életében is meghatározó szerepet töltöttek be, emellett a 14. század közepén már virágzó településen áll Bukovina legrégebbi, kőből épült szentélye, a Bogdana kolostorként ismert Szent Miklós templom.

​Ismerősen változatos konyha

Bukovina nemcsak népi hagyományaiban és mesterségeiben, de gasztronómiájában is autentikus maradt. Szerencsénkre kitűnő konyháról van szó, amelyre szintén rányomta bélyegét a különböző etnikumok eltérő hatása. A pásztorételek, mint a puliszka, a túrók és a sajtok, valamint a háztáji sertésből készült fogások a hegyi vadak és az erdők gyümölcseinek ízeivel keverednek. Semmiképpen se hagyjuk ki a híres radóci csorbát, a puliszka és sajt alapú bukovinai bálmost, a fokhagymás, tejfölös vargányát vagy a helyi mákos tekercset. A máshonnan ismert fogásokat itt különleges változatokban készítik – semmi sem ismeretlen, de mégis más.

A vendég, még ha „csak” fizetős is, szent a háznál...