Spanyolország be akarta bizonyítani, hogy képes felnőni a nagy európai vasútépítések szintjére, ám az 1853-ban tervezett állomást számos ok miatt csupán 1928-ban sikerült befejezni. Így aztán átadásakor a Canfranc pályaudvart technikailag már rég meghaladta az idő. Pedig a Spanyolországot és Franciaországot összekötő vasútvonal megnyitásakor XIII. Alfonz spanyol király még lelkesen szónokolta, hogy:

„A Pireneusok immár megszűntek létezni!"

Ám, mint kiderült, ez csak hiú ábránd volt, ráadásul a hegyek csupán az egyik akadályt jelentették a sok közül Canfranc sikerének útjában. Alig nyílt meg ugyanis az állomás, amikor 1929-ben beütött a nagy pénzügyi világválság. Két évvel később, egy tűzvész nyomán súlyos károk érték az épületet, majd 1936-ban kirobbant a spanyol polgárháború, és ahogy véget ért, rögtön követte a második világháború. Amikor pedig annak is vége lett, a Franco-diktatúra Spanyolországát nemzetközi szinten elszigetelték, így a francia határon átívelő vasúti forgalom csak az 1950-es években indult újra.

Csak egy ürügyre vártak...

Ráadásul a francia oldalon a sínek nyomtávolsága eltért a spanyol vasútétól, így aztán az utasokat és a csomagokat át kellett szállítani egyik vonatról a másikra, ami tovább növelte az amúgy sem rövid utazási időt. A szinte elátkozott vasútvonal sosem vált nyereségessé...

1970-ben egy kisiklás miatt használhatatlanná vált egy híd, ürügyet nyújtva arra, hogy bezárják a határt átszelő vonalat, és magára hagyják az állomás impozáns épületét. A palotaszerű pályaudvart 365 ablakával és a 200 méter hosszú peronnal együtt átadták az enyészetnek.

Felcsillant a remény

Az állomás jelenleg csupán egy szerény spanyol belföldi járatot szolgál ki, de a brit The Guardian napilap beszámolója szerint felcsillant a remény, hogy a helyzet jobbra fordulhat: az aragóniai regionális kormányzat és a Barceló szállodalánc 104 szobás hotellé tervezi átalakítani az épületet. A 27 millió eurós költségvetésből az aragóniai tartományi vezetés 12 millió eurót szán a vágányok kijavításra és a környék rehabilitálására.

A tervek szerint a homlokzat megmarad – az új állomást a régi mögött húzzák majd fel, és a szálloda előterén keresztül lehet majd megközelíteni. A komplexum 200 férőhelyes konferenciaközpontot, vasúti múzeumot, üzleteket és egy zarándokoknak szánt menedéket foglal majd magában, mivel Canfranc a Santiago de Compostelába vezető zarándokútvonalak egyikén fekszik

Újraindulhat a nemzetközi járat is

A munkálatok jövő év végére tervezett befejeztével a szálloda remélhetőleg újraéleszti a falut, de még időbe telik, mire helyreáll a vasúti összeköttetés a franciaországi Pau városával. Franciaország és Spanyolország 2020-ban megállapodott a két országot összekötő, 7,8 kilométeres Somport-alagút újbóli megnyitásáról, és abban bíznak, hogy az EU támogatásával a vasútvonal és a canfranci állomás 2026-ig teljes mértékben működőképes lesz.

Háborús legendák

Az állomáshoz számos történet kötődik. Franciaország német megszállása után a spanyolországi Franco-rezsim például arra használta Canfrancot, hogy a tankgyártásban létfontosságú volfrámot titokban 86 tonna náci aranyra cserélje. Canfranc ugyanis helyzete miatt kevésbé volt szem előtt, mint a többi nemzetközi pályaudvar, a kétlaki politikát folytató Franco-rezsim pedig nem akarta magára haragítani Angliát és szövetségeseit. Emellett franciaországi zsidók is menekültek Canfrancon keresztül a németek által megszállt országban rájuk leselkedő üldöztetés elől.