A legtöbb tapasztalt utazó már legalább megkóstolta a közismert angol reggeli a nemzetközi éttermekben, az ír változatot viszont sokkal kevesebben ismerik. És bár mindkettő igencsak kiadós, több részletben is eltérnek egymástól.

Nevével ellentétben az ír reggeli is angol eredetű, a britek ugyanis minden meghódított országba magukkal vitték megszokott ételeiket – amelyeket aztán idővel a helyiek is átvettek, saját ízlésükhöz és alapanyagaikhoz idomítva. Így alakulhatott ki szinte kizárólag helyi hozzávalókból összerakott az ír reggeli is, amit eredetileg a földeken dolgozók számára találták ki, hiszen az egész napos fizikai munkához kellő mértékű energiára volt szükség.

Később azonban a városokban is elterjedt a bőséges reggeli étkezés, amelynek manapság már többféle, az adott helyekhez kötött változata létezik. Az ír reggeli hagyományos receptjeiben kivétel nélkül megtaláljuk a tükörtojást, a bacont, a kolbászt vagy véres hurkát, a gombát és a paradicsomot, amelyek mellé fekete vagy fehér pudingot (drisheen), krumpliból készült palacsintát (boxty) és olajban sült, háromszög alakú laposkenyeret (farl) tálalnak – utóbbiakat többnyire ír vajban kisütve.

Különleges része az ételnek az ír „szódakenyér”, amelynek tésztájába élesztő helyett szódabikarbónát kevernek. Kísérő italként pedig jöhet egy erős fekete tea vagy narancslé.