A borkészítés kiemelt társadalmi jelentőséggel bírt a Római Birodalom idején: az orvoslástól kezdve a szórakozáson át a gazdaságig, teljesen átjárta a hétköznapokat. De arról nem sokat tudtunk, hogy milyen íze, illata és állaga is lehetett az ókori italnak – ezért is kezdték el kutatni a témát.
A római bort kutató Dimitri Van Limbergen és Paulina Komar kezdésként a borok tárolására gyakran használt, doliumnak nevezett ókori agyagedényeket vizsgálta meg, mivel elmondásuk szerint korábban egyetlen tanulmány sem szólt ezeknek a borkészítésben játszott szerepéről és az ókori borok tulajdonságaira gyakorolt hatásáról.
Fotó: Pixabay
Szerencséjükre rendelkeztek egy bontatlan példánnyal, így a doliumokat össze tudták hasonlítani a hagyományos grúz borkészítéshez használt edényekkel. Ezeket a kvevrinek nevezett edényeket ugyanis a mai napig használják erjesztésre, ezért feltételezték, hogy az ókori borok erősen hasonlíthattak a modern grúz borokhoz.
Ez alapján a kutatók valószínűsítik, hogy a római bor sötétsárga vagy borostyánszínű volt, amit a kor fennmaradt feljegyzései is igazolnak. A szín alighanem az edény alakjának köszönhető, ugyanis a keskeny alja révén megakadályozta, hogy a szőlő héja és szilárdabb rostjai erjedés közben befolyásolják a bor színét. A vizsgálat későbbi fázisában arra is rájöttek, hogy a bor íze valószínűleg enyhén fűszeres volt, aromája pedig az oxidációt lehetővé tevő porózus (lyukacsos) anyagnak köszönhetően kellemesen füves, mogyorós, aszalt gyümölcsöket megidéző lehetett.
Fotó: Unsplash
A kutatók úgy vélik, hogy a bort megszagoló rómaiak egy, a pirított kenyér, az alma, a pörkölt dió és a curry aromáit megidéző illatot érezhettek. Az edényeket ugyanis a földbe temették, és így a felszínen található élesztőgombák egy szoloton nevű vegyületet juttathattak a borokba.
Van Limbergen szerint a tanulmánynak köszönhetően a korábbiaknál jóval többet sikerült megtudni a római borkészítésről. „A modern és az ókori borkészítés közötti, gyakran váratlan párhuzamok azonosításának értéke a római borkészítés állítólagos amatőr jellegének megcáfolásában és az évezredes borkészítési eljárások közös vonásainak feltárásában rejlik” – nyilaztkozta a kutató.