Mintegy 12 millió éve alakult ki a világ legnagyobb tava, a 2,8 millió négyzetkilométeres Paratethys, amely az Alpok keleti oldalától egészen a mai Kazahsztánig húzódott.

A kutatók szerint a Guinness-rekordok közé is bekerült, Paratethys-óceánnak vagy Paratethys-tengernek is nevezett tó nagyobb területű volt a mostani Földközi-tengernél – összehasonlítva, a Föld jelenlegi legnagyobb tava, a Kaszpi-tenger “csupán” 371 ezer négyzetkilométeres. Úgy becsülik, hogy az enyhén sós víztömeg 1,77 millió köbkilométer körül lehetett, ami több mint tízszerese a jelenlegi összes sós és édesvízű tó együttes térfogatának. Feltételezések szerint az óriástó létrejötte az afrikai és eurázsiai tektonikus lemezek ütközésének köszönhető, aminek hatására kiemelkedtek a közép-európai hegyek és elválasztották a Paratethys-tengert az óceántól.

A tó mérete többször is változott, egy 2021-es tanulmány szerint 7,65–7,9 millió évvel ezelőtt elvesztette területe kétharmadát és víztérfogata egyharmadát, ezért a középső részén, a mai Fekete-tenger területén megmaradt víz sótartalma már az óceánokéra hasonlított.

A drasztikus változások az élővilágra is hatással voltak.

Sok faj kihalt ugyan, de később rengeteg olyan állat élt a területen, ami máshol nem, köztük bálnák és delfinek, amelyek a víz időszakos eltűnései miatt egyre kisebbek lettek. Itt élt, többek között, a valaha talált legkisebb cetféle is, az alig 3 méteres Cetotherium riabinini, amely egy méterrel a mai palackorrú delfinnél is rövidebb volt.

A tó területének változásai a szárazföldi élővilágot is befolyásolták. Irán nyugati területein a birkák és a kecskék elődei mellett egy kezdetleges antilopfaj is élt, a Parathethys déli részén pedig a zsiráfok és az elefántok ősei – azt feltételezik, hogy ezek a hosszabb kiszáradás miatt kezdtek a mai Afrika felé vándorolni.

A Paratethys története végül valamikor 6,7–6,9 millió éve ért véget, amikor az erózió a tó délnyugati peremén létrehozott egy lefolyást a Földközi-tenger felé, a látványos vízesés pedig lassan kiapasztotta a tavat. Teljesen azonban nem tűnt el, hiszen a helyén ma is létezik többek között a Fekete- és a Kaszpi-tenger, az Aral-tó, valamint két kisebb iráni tó (Namak és Urmia). A Kaszpi-tengerben a mai napig megtalálhatók a Paratethysben kifejlődött fajok utódai.