A helyiek és a turisták is Szentpétervárt tartják Oroszország legeurópaibb városának. Ez persze a földrajzi adottságai miatt sem meglepő, hiszen egy pár órás kompozással Helsinki és az észt főváros, Tallinn is megközelíthető innen. Mindeközben persze úton-útfélen nagyon orosz dolgokba is botlunk – legyen szó a grandiózus épületekről és terekről, a paloták pompájáról vagy a hagymakupolás templomokról. Talán ez a kettősség adja a város igazi vonzerejét: a cirill betűs feliratok dominanciáján túl nem ér minket kultúrsokk a megérkezéskor, minden kicsit ismerős, mégis eltér a megszokottól, és ezzel a sokszínűséggel garantáltan kiszakít minket a hétköznapok monotonitásából.

Séta a belváros szívében

A város történelmi részét átlósan szeli át a Nyevszkij proszpekt, az egyik legforgalmasabb sugárút, amelynek mindkét oldalán járókelők hömpölyögnek, legyen szó városnéző turistákról vagy a munkahelyükről ebédszünetben kiszabaduló helyiekről. Ennek mentén található a Kazany-székesegyház, amely a kommunista időkben múzeumként működött, manapság pedig (elsősorban az itt található belvárosi metrómegálló miatt) találkozási pontként szolgál a városlakók számára. Innen indulva, a csatornákat a kis hidakon átszelve hamarosan megérkezünk az Admiralitáshoz, amelyet csak kívülről csodálhatunk meg, hiszen a Néva partján található épületegyüttes jelenleg az orosz haditengerészet központja. A mellette fekvő Sándor-kert azonban minden évszakban különböző arcát mutatja, ezért érdemes végigsétálni a park ösvényein a folyópartig, ahol Szentpétervár egyik szimbólumát, a Bronzlovas szobrát találjuk, amelyet Puskin is megörökített egy híres versében.

A Palota hídon átsétálva a Petrográd városrészbe jutunk, ahol a külön szigeten fekvő Péter-Pál-erőd a város 1703-as alapításától egészen a 20. századig Szentpétervár védelmét szolgálta. Sokan csak azért látogatnak el ide, hogy minél közelebbről hallják és lássák a tradicionális déli ágyúlövést – amiről egyébként is nehéz lenne lemaradni, hiszen a folyó túlpartjáról is hallható.

Hagymakupola és óriáskatedrális

Ha csak pár napot töltünk is Szentpéterváron, két templomot mindenképp látnunk kell – a két épület pedig valószínűleg nem is lehetne ennél különbözőbb! A Vérző Megváltó templomát arra a területre építették, ahol 1881-ben II. Sándor cárt anarchisták egy csoportja kivégezte. Az épület stílusában a moszkvai Vörös téren álló Szent Vazul- bazilikához hasonlít: élénk színű hagymakupolái, keleties díszítésű falai magukra vonzzák a tekinteteket. A belső tereit 7500 négyzetméternyi mozaik borítja, amely az egész világon egyedülállóvá teszi.

Szent Izsák-katedrális teljesen más stílusjegyeket hordoz magán. A hatalmas épület 100 méter magas és egy időben akár 14 ezer hívő befogadására is alkalmas – ezzel az „Oroszország legnagyobb katedrálisa" címet is birtokolja. Több mint száz vörös gránitoszlop tartja a tetőszerkezetet, a külső részt szobrok díszítik. A római Szent Péter-bazilika és a londoni Szent Pál-katedrális után a szentpétervári Szent Izsák a világ harmadik legnagyobb kupolájával büszkélkedhet: a lélegzetelállító panorámáért érdemes megmászni a 300 lépcsőfokot, ami a katedrális tetejére vezet.

Macskás múzeumtól Dosztojevszkijig

A város kihagyhatatlan látnivalója és legnagyobb kulturális intézménye az Ermitázs múzeumkomplexum, amelyről az a hír járja, hogy ha minden műalkotás előtt csak egy percet állunk, akkor napi nyolc órával számolva fél év alatt tudnánk végignézni az itt kiállított összes műtárgyat. Éppen ezért érdemes egy térképet a kezünkbe venni, és célirányosan a minket érdeklő korszakok kiállításából ízelítőt kapni – és mindeközben persze nem eltévedni az épület labirintusában. Ha szerencsénk van, akkor a kiállítóteret elhagyva, az udvaron találkozhatunk a múzeumi macskák egyikével: a híres cicákat közel háromszáz éve telepítették be az Ermitázs otthonául szolgáló Téli Palota épületébe az egerek és patkányok irtására, és azóta töretlen népszerűségnek örvendenek.

A történelem iránt érdeklődőknek ajánlott felkeresni az Auróra cirkálót: az 1917-es októberi forradalom jelképévé vált hajó a Néva partján állomásozik, a Péter-Pál erőd közelében. Érdekesség még a Suvalov-palotában található Fabergé Múzeum: itt őrzik ugyanis a világ legnagyobb gyűjteményét Fabergé-tojásokból. Az irodalom kedvelői pedig mindenképp látogassanak el Dosztojevszkij szülőházába: itt megnézhetjük egyebek közt az író dolgozószobáját is, ahol utolsó nagyregényét, A Karamazov testvéreket írta.

Éhség esetén…

Ha városnézés közben megéhezünk, akkor sem kell kétségbeesnünk, a belvárosban jó eséllyel találunk az ízlésünknek megfelelő helyet. Szentpéterváron több nemzetiség konyháját is megtaláljuk, de az utóbbi években kifejezetten népszerűek lettek a grúz éttermek, ilyenekbe úton-útfélen betérhetünk a városban sétálva. Pénztárcabarát lehetőség a palacsintázás: a városban két étteremhálózat is specializálódott az orosz nemzeti ételre, a blinire, vagyis a palacsintára, amelyre reszelt sajttól kezdve a legváltozatosabb feltéteket választhatjuk. Ha már a tésztáknál tartunk, ne hagyjuk ki a pelmenyit, a szintén tipikusan orosz, hússal töltött tésztaspecialitást. A hidegebb hónapokra erősen ajánlott egy tál gőzölgő borscs: a cékla által rózsaszínre színezett, tartalmas leves a következő pár órás sétához garantáltan elegendő energiát biztosít majd. Ha pedig az étkezést, jó orosz szokásként, egy kupica vodkával kísérjük, akkor a kalóriák mellett az alkohol is fűthet belülről minket a téli városnézés során –, de természetesen egy csésze, forró orosz tea is megteszi a hatását.

5 KÜLÖNLEGES PROGRAM

1. Körbesétálni és meginni egy kávét vagy teát az Orangery SPB-en, ami pálmaház és kávézó egyben.
2. Végignézni egy éjszakai hídnyitást, amikor átengedik a hajókat a városon. Érdemes azon a parton maradni, ahol az éjszakát tölteni szeretnénk, ugyanis a hidak reggelig nyitva maradnak.
3. A belváros nyüzsgéséből kiszakadva felfedezni a Vasziljevszkij-szigeten a Sevkabel Portot, egy régi gyártelepből átalakított kulturális és gasztronómiai központot, az itteni éttermekkel, koncertekkel és egyéb eseményekkel.
4. Kipróbálni a szentpétervári metrót, ahol több megállóban a díszítések miatt úgy érezhetjük magunkat, mint egy bálteremben. Készüljünk fel a hosszú mozgólépcsőzésre, ugyanis ez a világ egyik legmélyebben haladó metróvonala!
5. Megcsodálni a kilátást a Néva folyóra és a környező épületekre a Szmolnij székesegyház harangtornyából.