Ez a sziget egy igazi különlegesség. Máltán több ezer éve váltják egymást a különböző kultúrák, és földrajzi fekvésének köszönhetően az elmúlt századokban is különböző vallások, világhatalmak harcoltak érte.

Minden egyes épületen érződik a történelem, és az, hogy rendkívüli kultúráknak, civilizációknak adott teret. Az egyik legerősebb ezek közül talán az angol hatás, hiszen Málta alig ötven éve, 1964 szeptemberében vált függetlenné Nagy-Britanniától. Az utcák máig őrzik a brit emlékeket: az összetéveszthetetlen telefonfülkékkel, postaládákkal, kikötői feliratokkal, a színes, utcára nyíló bejárati ajtókkal.

Máltán 1933 óta az angol a hivatalos nyelv (a máltai mellett), ezt megelőzően pedig az olasz uralkodott 800 éven keresztül. És ha már itt tartunk, természetesen az olasz hatás is nagyon erős. Reggelente a kávézókban hamisítatlan olasz hangulatot érezhetünk, és a máltai konyha is meglehetősen olaszos, de a helyi specialitások, a nyúlpaprikás és különféle halételek is megtalálhatóak az étlapokon.

Mindezek mellett pedig mindenhol érezhető az arab kultúra hatása, az épületek néha olyanok, mintha valahol a közel-keleten sétálnánk. A tipikus máltai balkonok is állítólag az arab építészet hagyományát őrzik, és csodálatos képet nyújtanak.

Sokan úgy gondolják, néhány nap nem elég, ha az ember egy egész szigetet szeretne felfedezni, de ez Máltán megvalósítható, ráadásul még kirándulni is mehetünk egy közeli kis szigetre. Ha az időnkbe belefér Gozo szigete is, akkor át lehet hajózni akár Vallettából, a fővárosból is (a Fast Ferry a belváros közeléből indul és mindössze 45 perc, jegyet előre foglalhatunk online). Fel sem kell igazán készülni arra, mit szeretnénk megnézni, mert a gozói kikötőben információs iroda és számtalan busz várja az odaérkezőket, beleértve a helyi hop-on hop-off járatot, amivel gyorsan el lehet jutni pl. a sziget legtávolabbi részére is – a Dwerja-öbölbe –, amely mesés élményt nyújt. A Dwejra-öböl partján azt érezhetjük, mintha a Földközi-tenger közepén állnánk. Érthető, hogy ez a partszakasz a búvárok kedvelt célpontja, a parkolóban még télen is hemzsegnek a merülők. De a hozzánk hasonló egyszerű turistáknak is kijut a tenger élményből, hiszen néhány euróért csónakkal kivisznek bennünket a nyílt vízre idegenvezetéssel. A kis motorcsónakokon imbolyogva úgy érzi magát az ember, mintha Cook kapitány egyik matróza lenne, aki éppen kicsónakázik felfedezni egy ismeretlen szigetet.

Visszaérve Vallettába még számos látnivaló vár mindket. Könnyű eligazodni az utcák négyzethálós elrendezettsége miatt, és minden sarkon van egy több száz éves templom, múzeum vagy egy gyönyörű épület, amit érdemes megcsodálni. Néha úgy tűnhet, hogy a szűk, lépcsős sikátorokon, újra és újra ugyanoda lyukadunk ki, mert várfal veszik körbe a várost, de ettől csak talán még kellemesebb a séta, mert nagyon nehéz elveszni. A Szent János-katedrális a központban található, és kívülről nézve első pillatban talán puritánnak tűnhet, de abban a pillanatban ahogy belépünk, egy csodás barokk „túladagolást" kapunk, lélegzetelállító, pazar díszítettsége lenyűgöző, nem beszélve a valaha készült legnagyobb Caravaggio festményről, amely szintén itt található.

A történelem és az óvárosok szerelmesei nem fognak csalódni Vallettában. Szinte alig van új épület, és minden utcán, tengerparti sétányon, halászkunyhónál kedvünk támad egy-két fotót lőni. Ebben a városban egy egyszerű séta is olyan, mintha egy múzeumban járnánk, és emellett számtalan kávézó, vendéglátó hely, sőt több Michelin-csillagos étterem várja a turistákat. A tradicionális máltai szendvicset, a ftirát érdemes megkóstolni, különféle „töltelékkel” választható, és a vegetáriánusok is válogathatnak bőven. A „pizza maltese” nem egy klasszikus pizza, de nem szabad kihagyni: főtt krumpli, egy speciális máltai kolbász a fő feltét rajta és nem paradicsomos az alapja. A saláták, tésztafélék olaszosak, isteniek és a helyi sör, a Cisk is általában népszerű a turisták körében.

Ha már körbejártuk Vallettát és Gozo természeti kincseit is megismertük, akkor érdemes még eltaxizni néhány helyre, mert ez a közlekedési mód itt nem olyan drága és a sziget méretei is lehetővé teszik, hogy könnyen bejárhassuk így.

A hangulat az öböl másik oldalán kicsit más, az építészet hasonló, de mintha jobban vigyáznának az épületek állagára, a kiugró máltai faerkélyek a szivárvány színeiben pompáznak, a kopogtatókból szinte nincs két egyforma az ajtókon, de fő díszítő elemként itt és Vallettában is sokat használják máltai keresztet.

Ha még mindig maradt pár óra az utolsó nap délutánjára, akkor Marsaxlokk újabb színt adhat a mini vakációhoz. Ez a település is csupán 20-25 percre van autóval a fővárostól. Marsaxlokk egy kis halászfalu, amely a sok színes (tipikusan máltai) csónakjával, kishajójával elbűvölő látványt nyújt a tenger, a hajókázás és a halételek szerelmeseinek. A falura jellemző egy kis észak-afrikai hangulat a partmenti épületek, a halas éttermek, a pálmafák és a sirályok miatt.

A cicák és a kutyák szerelmeseinek külön nagy élmény lehet, hogy Máltán a macskák szabadon élhetnek biztonságban, ellátással és fedéllel is a fejük felett. Rengeteg helyen találkoztunk a kóbor cicák számára kirakott étellel, sőt aranyos kis házacskákakkal, ahol megbújhattak. Ez a gesztus is annak a jele, hogy ez egy nagyon vendégszerető, nagyon törődő nép, az ottlét örök élményt nyújt, akár egy rövid, négynapos látogatás után is.

Fotógaléria