Megmutatjuk a legérdekesebb, festői szépségű sivatagokat.
The Racetrack – Egyesült Államok
Fotó: 123rf
Hogy miért kapta a Versenypálya nevet a Death Valley Nemzeti Park kiszáradt tómedre? Mert a sík, száraz területen kísértetiesen mozgó sziklákat találhatunk, amelyek megkövesedett nyomokat hagynak maguk után. Egyes kövek 1500 métert is képesek elvándorolni. Az évek során rengeteg elmélet született a jelenségről, de 2014-ben végre megoldódott a rejtély: ha a mederben egy kis víz található, az éjjel megfagy, a kialakuló vékony jégrétegeket pedig a hajnali szél továbblökdösi a rajtuk lévő kövekkel együtt, amelyek a kiolvadt, puha sárban nyomot hagynak...
White Sands Nemzeti Park – Egyesült Államok
Fotó: Getty Images
A szikrázóan fehér sivatag a White Sands National Parkban, Új-Mexikó államban található. A dűnék első pillantásra csillogó hókupacoknak tűnnek, de alaposabb vizsgálat után látszik, hogy gipszkristályos homok alkotja őket. A maga 275 négyzetkilométeres nagyságával ez a világ legnagyobb gipszdűne mezője. Túrázni, sátorozni és akár „szánkózni” is lehet itt.
Salvador Dalí-sivatag – Bolívia
Fotó: Getty Images
Ez a valószínűtlen hely az Eduardo Avaroa Andok Fauna Nemzeti Rezervátumban található, az elképesztő tájak leginkább Salvador Dalí szürrealista festményeire hasonlítanak. A Dalí-völgy rezervátumának ez a része túlnyomórészt kopár és szélfútta, de elszórtan sziklaalakzatok díszítik, amelyek úgy tűnnek, mintha egy-egy Dalí-festményről ugrottak volna le.
Pinnacles-sivatag – Ausztrália
Fotó: 123rf
A Ninnungung Nemzeti Parkban található Pinnacles-sivatag az idegen bolygókra emlékeztető mészkőképződményeiről híres. Óriási, akár 10 méternél is magasabb oszlopok ezrei sorakoznak a sivatagban – akkor alakultak ki, amikor a területet még az óceán lepte el. A formációk az egymásra rakódott kagylóhéjakból és más meszes tengeri üledékekből jöttek létre, melyeket a terület szárazfölddé válása után a szél koptatott ilyen alakúra.
Fehér sivatag – Egyiptom
Fotó: 123rf
A sokkolóan fehér tájat és a hófehér gombaalakzatokat mintha krétából faragták volna ki . Az egyiptomi nemzeti parkot 2002-ben alapították, azóta is kedvelt kirándulóhely: legmagasabb pontja az El Qess Abu Saidnál található (353 m tengerszint feletti magasságban), a legalacsonyabb pedig a Wadi Hennisnél (32 m).
Lençóis Maranhenses Nemzeti Park – Brazília
Fotó: Getty Images
A Brazília északkeleti részén fekvő nemzeti park látványossága szezonális, a szikrázóan fehér homokdűnék között rikító, kék lagúnák csakis csapadék esetén jönnek létre. Elképesztő látvány, ahogy a tengerparttól befelé kialakulnak ezek a természetes medencék.
Namib-sivatag – Angola, Namíbia, Dél-Afrika
Fotó: 123rf
Elhalt tüskés tevefa
A Namib-sivatag közel 1600 kilométeren át húzódik Afrika Atlanti-óceáni partjai mentén, Angolát, Namíbiát és a Dél-Afrikai Köztársaságot is érintve. Majdnem olyan száraz és forró, mint a chilei Atacama, és valószínűleg ez a legrégebbi sivatag a bolygónkon. Itt található a világ legnagyobb, több mint 1000 méter magas homokdűnéje, de a színei és a látképe is magával ragadó. Az erős rozsdás-narancsban játszó homok és a kiszáradt tüskés tevefák együttes látványa évente nagyon sok turistát vonz.
Salar de Uyuni – Bolívia
Fotó: 123rf
Az Andokban található Salar de Uyuni a világ legnagyobb kiterjedésű és egyben legmagasabban fekvő felszíni sómezője, amely három különböző flamingófaj otthona is. A több mint 10 ezer négyzetkilométeres kiszáradt tómederhez 3656 m-es tengerszint feletti magasságig kell felkapaszkodnunk. A sósivatag általában száraz, de időszakosan néhány centis vízréteg borítja – ilyenkor a fenti fotóhoz hasonló érzéki csalódást tapasztalhatunk.