Amikor ezeket a kedvenceinket majszoljuk, valójában több száz évre visszatekintő ételeket vagy italokat fogyasztunk, amelyeknek az elkészítése generációkról generációkra száll.
Kimcsi
Fotó: Shutterstock
A kimcsi sózott és fermentált zöldség – általában káposztából és retekből készítik. A kimcsi-fűszerek a régiótól és a családi ízléstől függően változnak, de általában gocsugaru (chilipehely), fokhagyma, gyömbér és csotkal (sós, fermentált tenger gyümölcsei) is kerül bele. A kimdzsang – ahogy a kimcsi elkészítésének folyamatát nevezik a hagyományos koreai konyhában – közösségi élmény, amely alatt a kimcsi a barátok és családtagok segítségével kerül a befőttesüvegekbe.
Belga sör
Fotó: Shutterstock
A sörfőzés Belgiumban a 9. századig nyúlik vissza, amikor is szerzetesek apátságokban készítették ezt az italt. Először Bingeni Hildegard reneszánsz író, zeneszerző, polihisztor írt a komló sörben való felhasználásáról. A szerzetesek kétféle módon főzték a sört, ma Belgiumban azonban már több mint 1000 fajta sörből válogathatunk a nagyon világostól a legsötétebb barnáig.
Kuszkusz
Fotó: Shutterstock
Az apró, zúzott és párolt durumbúza-darát különbözőképp variálják az észak-afrikia régióban (Algériában, Mauritániában, Marokkóban és Tunéziában): hidegen és melegen is fogyasztják, köretnek, salátának (tabuleh), édesen és sósan is megeszik. Édesen mandulával, fahéjjal, cukorral, rózsa- vagy narancsvirágvízzel, néha mazsolával ízesítik. Máskor köretként megpárolják húsalaplében, de előfordul, hogy a zöldség- vagy húsraguval együtt főzik meg.
Francia gasztronómia
Fotó: Shutterstock
A laza, többfogásos étkezés a francia kultúra elengedhetetlen része, a lényeg, hogy hosszú, kényelmes társasági élménnyé váljon. Az UNESCO szerint a francia étkezésnek tartalmaznia kell aperitifet, legalább négy fogást – előételt, halat és/vagy húst zöldségekkel, sajtot, desszertet –, és a végén likőrrel kell zárni a menüt.
Lavash
Fotó: Shutterstock
Ezt a lapos kenyeret vagy lepényt a Kaukázus déli részétől egészen Nyugat-Ázsiáig fogyasztják. A lavash általában kovásztalan búzalisztből és vízből készült tészta, amit vékonyra nyújtanak és agyagkemencében sütnek ki. Indiában ilyen például a tandoorban készült naan. A törököknél yufkának hívják és csak olívaolajjal és búzaliszttel készítik, a kirgizek katamának nevezik és karamellizált hagymával töltik meg.
Nápolyi pizza
Fotó: Shutterstock
A világ egyik legnépszerűbb gyorsételének eredeti verziója is felkerült a szellemi kulturális örökségek közé. Hogy mitől lesz eredeti a pizza? Attól, ha fatüzelésű kemencében sütik ki a tésztalapokat, amelyek magas fehérjetartalmú, 0 vagy 00 lisztből készülnek. A feltét pedig fior di latte, bufala mozzarella, San Marzano paradicsom, bazsalikom és extraszűz olívaolaj. Megsütni pedig nagyon forró, 400 fokos kemencébe kell, mindössze másfél perc alatt.
Nsima vagy ugali
Fotó: Shutterstock
És ennek a kukoricakásának van ám még pár neve: vuswa, bogobe, fufu, gauli, gima, isitshwala, kimnyet, kuon, mieliepap, ngima, nshima, obokima, obuchima, obusuma, oshifima, oruhere, pap, phutu, posho, sadza, ubugali, umutsima, obusuma. Az eredeti azonban a malawi nsima nevű verzió, amelyet köretként kínálnak zöldségből, halból vagy húsból készült raguk mellé.
Szingapúri utcai étkezdék
Fotó: Shutterstock
Ezekben a hétköznapi, nyüzsgő, szabadtéri étkezdékben több tucat, néha akár több száz stand is található, ahol megfizethető ételek széles választékát kínálják. Angolul Singaporean Hawkernek nevezik ezt a fajta étkezési lehetőséget, ahol rengeteg frissensült street food közül válogathatunk.
Washoku
Fotó: Shutterstock
A washoku a tradicionális, házias japán fogást jelöli, pontosabban egy egész menüt, amelyben minden étel külön kis tálkában van. A japán konyhában előtérbe kerülnek a helyi, természetes és szezonális alapanyagok, mint a rizs, hal, zöldségek és a vadon élő növények.