Bár az európai gasztronómiától idegen, a kígyóhús több más étkezési kultúrában is szerepet játszik, főként egészségügyi előnyei miatt. Az ízében leginkább a csirkehúshoz hasonló, bár valamivel keményebb állagú kígyóhús ugyanis zsírszegény és fehérjében gazdag, ösztönzi a kollagéntermelést, az aminosavak révén erősíti az immunrendszert, de az aknés bőrre, valamint a szív- és érrendszer védelmére is ajánlott.

Kínában különösen nagy hagyománya van a kígyós fogásoknak, leginkább az ország déli részein, ahol a kígyópörkölt vagy kígyóleves klasszikus téli fogásnak számít. A számunkra szokatlan hozzávalóval még a hongkongi Pizza Hut is kísérletezett, és egy helyi étteremmel összefogva létrehozta a kígyóhúsos pizzát. A szokatlan feltétetet az évezredes múltra visszatekintő kígyóleves inspirálta, amelyet már a Jiang Kongyin (másnéven Jiang Taishi) gasztrolegenda is megemlített.

Az egyik leghíresebb változatnak a gyógyhatásúnak tartott „ötkígyós leves” számít, amelybe az öt különböző fajtájú kígyó mellett csirke, tengeri csiga, a ma már rendkívül drága úszóhólyag, bambuszrügy, valamit shiitake- és fafülgomba kerül. Elkészítése igencsak hosszadalmas és bonyolult, ezért a 18. századig egy luxusfogásnak számított.

„Először is több mint 12 óráig kell forralni a leves alapját, másodszor vékony, megegyező darabokra kell szeletelni a hozzávalókat. Ezen kívül óvatosan kell bánni a gyömbérrel, biztos forrásból kell beszerezni a halak úszóhólyagját, nem utolsó sorban pedig minőségi kígyóhúst kell felhasználni hozzá” – ajánlott pár trükköt Gigi Ng, a közel 130 éves Ser Wong Fun étterem tulajdonosa.