Az angolnának akkora jelentőséget tulajdonítottak a középkori Londonban, hogy bérleti díjként és adóként is elfogadták: a fennmaradt dokumentumok alapján a 11. században összesen körülbelül 540 ezer angolnát számoltak el fizetségként Angliában. Az angola későbbi fontosságát mutatja, hogy egy 17. századi szakácskönyvben mintegy 16 receptnek alkotta a legfontosabb alapanyagát. A viktoriánus korszakban pedig a Temze szennyezettségét bíró, olcsó, laktató és fehérjedús kígyószerű halat gyakorlatilag hot-dogként árulták az utcákon.

A Richmond-sziget kocsmája az egyik olyan hely volt, amely az angolás pitének köszönheti népszerűségét. Az 1740-es években ugyanis rengeteg kis hajó horgonyzott le a sziget partjainál, a kocsmát pedig egy idő után már csak Angolnapite-házként emlegették. Az ételhez a fogadó szakácsai a Temzéből kifogott angolnákat megnyúzták, kicsontozták és 7-8 centis darabokra vágták.

Ezek után megpárolták őket, hogy aztán piteként a sütőbe kerülhessenek.

Bár az étel hagyománya többé-kevésbé kikopott a köztudatból, ma is van olyan étterem, ahol megkóstolhatjuk. Ilyen például az 1902-ben alapított L. Manze, ami az 1930-as évekre már nemcsak egy, hanem 14 angolna- és pitebolttal büszkélkedhetett. Az üzletekből mára csupán három maradt talpon, az egyik ilyet a Tower Bridge Road 87. szám alatt találhatjuk.