A kínai nagy falat i.e. 3. századtól egészen az i.sz. 17. századig épült, Kína vidékét, mezőgazdasági területeit hivatott megvédeni a nomád törzsek hódításaitól, támadásaitól. Többek között a hunok is megpróbálkoztak azzal, hogy átkelve a hegyeken és erődítményeken meghódítsák Kína ezen részét. A falat nem építették folyamatosan, elteltek akár évtizedek, hogy nem volt szükséges bővíteni az erődítményt. A fal ma is látható része1368 és 1644 között épült a Ming-dinasztia idején.

Többféle elmélet is él a fal hosszával kapcsolatban: egyes mérések szerint 3000 kilométeres, de van olyan tanulmányok, amelyekben 10 000 kilométerre tippelik a hosszát. A legelterjedtebb nézet szerint a fal hossza összesen 6352 km. A ma látható és bejárható Ming-kori fal legkeletibb végpontja a Sanhajkuan átjáró a Pohaj-öböl (a Sárga-tenger Pekinghez közeli részén) partján, legnyugatibb vége pedig a Csia Jü-kuan átjáróban található a hegyek között. Becslések szerint az eredeti fal 42%-a már elpusztult, így azokat a jól karban tartot és felújított szakaszokat tudjuk csak megnézni, amelyeket történészek és restaurátorok folyamatosan renoválnak.

Keleti végpont

A kínai nagy falon összesen 43 721 műemlék található: bástyák, várárkok, tornyok és fallal körülvett erődök. A fal keleti vége, a Sárga-tengerbe nyúlik, ez a látványosság Pekingtől csak 90 kilométerre van, így mindig sok látogató, turista érkezik ide, ám a legnépszerűbb falszakasz nem ez, hanem a mutianyui 20 km-es rész.

Nyugati végpont

A fal mindkét vége remek állapotban van, és kedvelt kirándulási célpont a kínába utazó turisták körében. A nyugati vége közel van a mongol határhoz.

Ha autóval végig lehetne járni a nagy falat, akkor minimum 20 napba telne eljutni egyik végéről a másikra.