Paul Gauguin: Breton falu hó alatt (1894)

Victor Segalen francia író és néprajzkutató, Paul Gauguin művészetének rajongója 1903-ban Tahitire utazott, hogy találkozzon a művésszel, ám csupán annak halála után érkezett meg a csendes-óceáni szigetre. Segalen részt vett a festő személyes tárgyait kiárusító árverésen, ahol feltűnt neki egy Niagara-vízesés néven szereplő furcsa festmény, amelyet csekély összegért meg is vásárolt. Rögtön meg is fordította, és ekkor jött rá, hogy egy hólepte breton falut ábrázol.

A festmény jelenleg a párizsi Musée d’Orsay-ben van kiállítva.

Mark Rothko: Black on Maroon (1958)

Mivel az amerikai művész eredeti szándéka nem volt ismert, sokáig vita tárgya volt, hogyan is kell kiállítani a new york-i Four Seasons étterem számára készült festménypárt. Később viszont a Tate Britain-nek ajándékozta őket, ahova 1970-ben érkeztek meg. A londoni múzeumban úgy helyezték el a festményeket, hogy a középső bordó csíkok vízszintesen futottak, tükrözve, ahogyan Rothko aláírta a vászon hátoldalát. A fordítgatásuk 1979-ben indult be, amikor függőleges helyzetbe kerültek, 1987-ben visszatértek a vízszintes verzióhoz, ma viszont már ismét függőlegesen láthatóak.

Vincent Van Gogh: Fű és pillangók (1890)

Egy újabb figyelmes látogató, ezúttal egy 15 éves diáklány kellett ahhoz, hogy kiderüljön: Van Gogh 1890-es elmegyógyintézeti kezelése alatt festett művét véletlenül fejjel lefelé állították ki 1965-ben. A lány az alkotást ábrázoló képeslappal bizonyította igazát, és éles szemének köszönhetően mindössze negyed órát volt rosszul felakasztva a kép. Mint utólag kiderült, fényképezés miatt vették le a falról, majd ezt követően fordítva helyezték vissza.

​PIET MONDRIAN: NEW YORK CITY I. (1942)

A festményt egy évvel a holland művész halála után, 1945-ben állították ki a New York-i Modern Művészeti Múzeumban (MoMA), ám csupán 2022-ben fedezték fel, hogy 75 éven át fejjel lefelé lógott. Susanne Meyer-Büser, Kunstsammlung Nordrhein-Westfalen kurátora észlelte a hibát, a düsseldorfi múzeum ugyanis 1980-ban megvásárolta a képet. A német szakértő egy 1944-es fénykép alapján jött rá a tévedésre, amelyen látszik, hogy Mondrian műtermében a mű fordítva fekszik a festőállványon. A sérülések elkerülése miatt azonban nem mozdították el a festményt, amelyet azóta is fordítva csodálhatnak meg a múzeum látogatói.

​HENRI MATISSE: A CSÓNAK (1953)

Egy nagyon figyelmes látogató, Genevieve Habert bróker jött rá, hogy valami nincs rendben a Matisse utolsó műveit bemutató 1961-es MoMA-kiállítás egyik műalkotásával. Az 1953-ben készült papírkivágás alig néhány körvonallal és formával ábrázol egy vitorlást és a tükörképét, és annak ellenére volt 47 napon át fordítva kitéve, hogy a Large Cut Gouache elnevezésű kiállítás katalógusában megfelelően ábrázolták. Éppen a katalógus volt az, amely harmadik látogatásakor megerősítette Habert gyanúját.

Mire azonban a múzeum igazgatója is beleegyezett a megfordításába, a kiállítás már bezárt.