A kávéházat Floriano Francesconi olasz vállalkozó 1720-ban nyitotta meg a Szent Márk téren (Piazza San Marco). Eredetileg a Caffè alla Venezia trionfante, azaz a „Győzedelmes Velence” nevet viselte, ám az első tulajdonos után a népnyelv hamar átkeresztelte Caffè Florianra.
Az olasz és külföldi képzőművészek, írók, költők, politikusok és persze a gazdag polgárok körében a Caffé Florian már a kezdetekkor is nívós találkozóhelynek számított, ám ennek ellenére negyven éven át, a római Caffè Greco 1760-as megnyitásáig Itáliában mégsem akadt követője.
Az elegáns Caffè Florian a mai napig megőrizte varázsát. A Szent Márk térre néző terasza a velencei kulturális élet egyik központja, gazdagon díszített belső terei pedig egyenesen lenyűgözőek. A 19. századot idéző belső terét bársonyszékek, márványasztalok, aranyozott fali díszek és falfestmények teszik még hangulatosabbá. Az elmúlt évszázadok alatt fokozatosan kialakított öt termét különböző jelentéstartalommal ruházták fel. A híres emberek előtt tiszteleg a „Sala degli Uomini Illustri”, az évszakok termében (Sala delle Stagioni) négy nőalak testesíti meg a négy évszakot, a keleti terem (Sala Orientale) távol-keleti motívumokkal díszített, míg a tudománynak és a művészetnek szentelt szenátus teremben (Sala del Senato) szabadkőműves jelképeket is felfedezhetünk. A Caffè Florian kétszázéves jubileumára 1920-ban egy újabb, ötödik termet (Sala della Libertà) alakítottak ki, melyet szecessziós stílusban díszítettek és a szabadságról neveztek el.
A Szent Márk téren az árkádok alatt található kávéház rendszeresen szervez kiállításokat, művészeti, kulturális eseményeket is. 1895-ben ebben a kávéházban született meg a Velencei Biennálé ötlete, de számos híres film jeleneteit is itt vették fel – ilyen volt például Matt Damon főszereplésével A tehetséges Mr. Ripley, valamint az 1955-ben forgatott Velence, nyár, szerelem című film Katharine Hepburnnel.
Fotó: Shutterstock
Bár aligha van olyan turista, aki csak azért keresné fel Velencét, hogy a Florian teraszán ülve felhörpintsen egy igazi olasz espressót vagy cappuccinót, városnézés közben vétek lenne kihagyni ezt a nagy múltú kávéházat. Egy olyan helyen kortyolhatjuk kedvenc kávénkat, amelynek visszatérő vendége volt például Casanova, Carlo Goldoni, Goethe, Mark Twain, Thomas Mann, Marcel Proust, Ernest Hemingway, Claude Monet vagy Charlie Chaplin. Igaz, sehol máshol a világon nem adják olyan drágán a kávét (12 – 20 €), mint itt, viszont az is igaz, hogy egy fehér zakós, csokornyakkendős pincér ezüsttálcán szolgálja fel. És persze a számlán ott szerepel az élőzenekari muzsika hallgatásának ára is, amelyet minden nem velencei lakosnak felszámítanak.