2022-06-30
Interjú Oana Giurgiuval, a TIFF igazgatójával
Június 17-én indul a TIFF 21.-ik kiadása. Hogyan alakul az élete két fesztivál között?
A TIFF keretében végzett munkám nem ér véget a fesztivál zárásakor. Még legalább egy hetet eltöltök az anyagok összegyűjtésével, elraktározásával és archiválásával. Amúgy az évem általában két részre oszlik: a tavasz és a nyár a TIFF-é, illetve a többi kisebb csatolt fesztiválé és eseményé, míg az őszt és a telet a produkciós munkámnak szentelem, ez az időszak a forgatásoké. Sőt újabban ismét dolgozom rendezőként is, tavaly készült az Alkalmi kémek (Spioni de ocazie) című történelmi dokumentumfilmem, amely végül az idén került a mozikba – olyan egyszerű emberekről szól, akiket a második világháború alatt a brit titkosszolgálat szervezett be és küldött a frontvonal mögé. Ez már a második ilyen dokumentumfilmem, az első, az Aliyah Dada 2015-ben jelent meg, és több digitális platformon is látható. Köztük a TIFFunlimiteden, amely a fesztivál streamingszolgáltatója – ezen leginkább, de nem kizárólag a TIFF-en bemutatott filmek nézhetők.
Ez is mutatja, hogy a TIFF elindulása óta óriási technológiai fejlődésen ment át a filmvilág. Miként hatott ez a fesztiválra?
Amikor elkezdtük a fesztivált, a filmek még kópiaként érkeztek. Egy filmnek általában volt két tekercse, amelyek körbejárták a világot a különböző fesztiválokon. A futárszolgálat munkatársa gyakorlatilag a szervezőcsapat tagja lett. Naponta hozta a filmtekercseket tartalmazó dobozokat, ha meg akart pihenni, a konyhánkban készített magának egy kávét. Vicceltem is vele: „Ne panaszkodj, hiszen mindig a TIFF idején mutatsz a legfittebben!”
Rémálmaim voltak és az utolsó napokig reszkettem, hogy nem érkezik meg időben a program összes filmje. Ma már, a digitális technikának köszönhetően, a szervezés ezen része jóval könnyebb, de a rémálmok megmaradtak – csak most már a technikus kollégák élik át azokat. Valószínűleg a hullámzó érzések skálája ugyanolyan magas maradt… Ami változatlan: bár a közönség filmfogyasztási módja folyamatosan átalakul, továbbra is különleges élmény marad, hogy egy filmfesztivál keretében, a moziban tekintsd meg az alkotásokat.
A versenyfilmek a világ minden tájáról érkeznek – minek köszönhető az, hogy a TIFF ennyire elismert nemzetközi szinten?
A TIFF hosszú évek során építette fel ezt a presztízsét, elsősorban a beválogatott filmek színvonalának köszönhetően – mindez pedig a művészeti igazgató, Mihai Chirilov érdeme. A megérzései folyamatosan kiállják az idő próbáját. Sok olyan pályakezdő rendező, aki mellett letette a voksát, később nagyszerű karriert épített magának, miközben mindig közel maradt a TIFF-hez, amelytől annak idején fontos időszakban kapott megbecsülést. A TIFF népszerűsége ennek, a meghívottak, a szervezők és közönség irányából érezhető megbecsülésnek is köszönhető.
Mire a legbüszkébb a fesztivállal kapcsolatban?
Leginkább arra, hogy referenciaponttá és erőforrássá váltunk a romániai rendezvényszervezésben. Számos kollégánk dolgozik immár Románia többi nagy eseményének szervezőbizottságában is. Azt jelenti, a TIFF nagyon jó iskolának bizonyult.
Milyen élmény részt venni más fesztiválok zsűrijében?
Valójában nem szeretek zsűritag lenni, és erre több okom is van. Ha zsűrizni hívnak, azt jelenti, megöregedtél, emellett, a fesztiválok résztvevői általában túlzott távolságot tartanak a zsűritagoktól. A legfőbb ok pedig az, hogy nehezen választok és osztok ki díjakat, a vesztesek csalódott tekintete összetöri a szívemet – hiszen többnyire azonos színvonalú filmek kerülnek az adott versenyprogramba. Ráadásul nem tudhatod előre, hogy szimpatikus lesz-e a többi zsűritag. Voltak olyan esetek, amikor összhangban, kellemesen dolgoztunk, de előfordult, hogy parázs viták alakultak ki. Ilyenkor megpróbálom lecsillapítani a kedélyeket és némi egyensúlyt kialakítani. Eddig mindig sikerült.
Melyik nagy európai fesztivált kedveli a leginkább?
A kezdetekben, amikor beléptünk a filmes világ körforgásába, kétségbeesetten akartunk eljutni az összes nagy fesztiválra, és minél többet akartunk utazni. Idővel azonban minden filmproducer a prioritásainak megfelelően alakítja ki az éves fesztiválprogramját. Egyes fesztiválokon maga a filmipar van a középpontban, más események pedig inkább alkotásközpontúak. Az idők során például ráébredtem, hogy számomra Cannes csakis a turizmusról szólhat, és ha nincs filmem egy adott versenyprogramban, akkor leginkább a berlini, a szarajevói és cottbusi fesztiválon való részvétel segít a kapcsolatépítésben. De azért érnek meglepetések: tavaly jutottam el először San Sebastiánba, a török Selman Nacar rendezte Két napkelte között című filmmel, amelynek társproducere voltam. Tudtam, hogy ez egy nagy fesztivál, de még így is meglepett, hogy mekkora. Ráadásul San Sebastián élőben még a fotóknál is pazarabbul néz ki, hogy a kulináris élvezetekről már ne is beszéljünk. A kisebb fesztiválok előnye az, hogy a résztvevők nyugodtabbak, több idejük és kedvük van új projektekről beszélgetni. A TIFF pedig elsősorban arról híres, hogy a résztvevők itt elmerülhetnek a filmek világában, esténként pedig jó partikon vehetnek részt. Ám ezzel együtt, számos figyelemre méltó közös munka indult el Kolozsvárról is.
A szakmai utakon mennyire szakít időt hagyományos városnézésre?
A szakmai utazásaim általában nagyon sűrűek, de azért mindig találok időt magamnak arra, hogy megismerjem az adott várost, magamba szippantsam a hely levegőjét. Persze a rövid idő miatt általában sok minden kimarad, amit aztán apránként próbálok pótolni. De vannak olyan városok, ahová sokszor visszatérek, mégis úgy érzem, esélyem sincs mindent megismerni őket – ilyen Berlin vagy Isztambul. Amúgy, azt hiszem, utazónak születtem. Édesanyám azt mondta, annak idején sokat imádkozott azért, hogy a gyerekei bejárhassák a világot. Talán kicsit túlzásba vitte az imát… Mert én biztosan minden lehetőséget kihasználok arra, hogy utazzak. És még mindig nagyon szeretek vezetni.
Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb utazása, vakációja?
Van néhány ország, amely nagyon kellemes benyomást tett rám. Elsősorban Görögország és Törökország, de kedvelem Egyiptomot és Kenyát is, ám valószínűleg semmi nem tudja felülmúlni Dél-Amerika egyedi varázsát és energiáját. Nagyon jól éreztem magam Mexikóban, az egyik legszebb ország a világon, de a legkülönlegesebb élményeim az amazóniai dzsungelhez kapcsolódnak. Részt vettem a Manausi Nemzetközi Filmfesztiválon; Manaus ez egy elszigetelt nagyváros az őserdő közepén, így valójában a brazilok számára is egzotikusnak számít. De ott, a dzsungelben, a városvezetés különös hangsúlyt fektet a kultúrára, és profi módon szerveznek nemcsak filmfesztivált, de jazz- és operaeseményeket is a 130 éve, az Amazóniát híressé tévő kaucsukláz idején, neoreneszánsz stílusban épült színházban.
Mi bizonyult a leghasztalanabb tárgynak, ami a poggyászába került?
Általában a csomagjaim fele hasztalan. Például általában túl sok kényelmes ruhát viszek magammal. Szeretek komfortosan öltözködni, de ez azt eredményezte, hogy amikor Karlovy Varyban, a filmfesztivál idején egy nagyon elegáns hotelben szálltam meg, valósággal szégyelltem bemenni a főbejáraton. Emlékszem, majdnem minden reggel Andy Garcíával „küzdöttem meg” az utolsó tükörtojásokért. Azóta mindig kerül a bőröndbe elegáns viselet is, bármilyen eshetőségre. Ami pedig az autómat illeti, abban mindig megtalálható számos dolog, ami egy ideig segíthet a túlélésben. Ezért tartalmaz a csomagtartó állandó jelleggel hálózsákot, baltát, tűzoltó fóliát, de sót és olívaolajat is.
- A jogi és újságírói végzettségű Oana Giurgiu televíziós dokumentumfilmet rendezett, mielőtt elkezdődött a mozis karrierje.
- A legismertebb filmek, amelyeknek producere volt: Szerelem másképp, Emberekről és csigákról, Miért én?, Varga Katalin balladája, Sieranevada vagy az utóbbi évek legnagyobb román mozisikere, a Moromeții 2.
- Számos magyarországi, szlovákiai vagy törökországi koprodukció társproducere.
- Az Aliyah Dada, az első általa rendezett mozis történelmi dokumentumfilm 2015-ben elnyerte a legjobb román dokumentumfilmnek járó Gopo-díjat. A második, az Alkalmi kémek a zsűri különdíját érdemelte ki a 2021-es nagyszebeni Astra Filmfesztiválon.
