Virágzik Románia egyik legszebb és egyben legmérgezőbb vadvirága

Őszi kirándulásokon gyakran találkozhatunk vele kaszálókon, magas füvű legelőkön. Gyönyörködni szabad, szedni nem: bármennyire fotogén, maradjon a helyén. A benne lévő kolchicin és kolchamin ugyanis akár halálos mérgezést is okozhat. A legelő állatok többnyire ösztönösen kerülik – nem véletlenül. Ha mégis fogyasztanák, súlyos mérgezést szenvedhetnek, és a toxinok a tejbe is bekerülhetnek, így a juh- és kecsketej az ember számára is veszélyessé válhat. Emiatt egyes vidékeken a faj jelenlétét a legelőkön külön figyelik.

Életciklusa szokatlan: míg a legtöbb hagymás növény tavasszal virágzik, az őszi kikerics épp fordítva teszi. Zöld levelei áprilisban jelennek meg, akár 30 centiméterig nőnek, majd a nyár végére elszáradnak. A virágok csak szeptemberben nyílnak, amikor a levelek már eltűntek. A toktermés a következő tavasszal bukkan elő, a magok terjedését pedig sokszor a hangyák segítik – ezt a jelenséget myrmekokóriának (hangyaterjesztésnek) nevezik.

Romániában gyakori, országosan nem védett faj, mégis érdemes a természetes élőhelyén hagyni. A beporzóknak, különösen a méheknek fontos, késői nektárforrás, amikor már kevés növény virágzik. A szirmok nem tartanak sokáig: amint a méhek és a poszméhek elvégzik a beporzást, a virág fokozatosan hervad, a kocsány megnyúlik, és véget ér ez a rövid, látványos időszak.

A magokból és a föld alatti részekből kivont kolchicint több mint egy évezrede alkalmazzák a köszvény kezelésére; ma is használják, de kizárólag orvosi, standardizált dózisban. A népi gyógyászat emlegette ugyan a parányi adagokat vagy a külső alkalmazást reumára, de a mérgezés jelentős kockázata miatt az öngyógyítás szigorúan ellenjavallt.