Veszélybe kerülhet Erdély egyik legismertebb természeti kincse

A Szováta központjában, a Sóvidék szívében fekvő Medve-tó 1875-ben jött létre. Kialakulásához összetett földtani, víztani és időjárási folyamatok vezettek: a sótömb oldódása és a talaj beszakadása egyaránt szerepet játszott benne. Szokatlan adottságai hamar nemzetközi ismertséget hoztak számára. A Medve-tavat a világ legnagyobb heliotermikus sós tavaként tartják számon, és Európában is csak kevés hasonló természeti képződmény található. Szovátán már 1925-ben gyógyászati központokat hoztak létre, mivel sokan keresték fel a települést reumás és nőgyógyászati kezelések miatt.

A tó különlegességét heliotermikus működése adja, vagyis az, hogy rendkívül hatékonyan képes elraktározni a nap energiáját. Ennek hátterében a víz sajátos rétegződése áll. Legalul nagyon sós víz található, fölötte közepes sótartalmú átmeneti réteg helyezkedik el, a felszínen pedig vékony édesvízréteg húzódik. Ez a felső réteg üvegházként működik: átengedi a napsugarakat, ugyanakkor lassítja a felmelegedett víz lehűlését. Ennek köszönhetően a mélyebb rétegek hőmérséklete korábban akár a 60–70 Celsius-fokot is elérhette. Az utóbbi évtizedekben azonban észrevehetően megváltozott a helyzet. A mélyebb zónákban ma már nagyjából 40 Celsius-fokig melegszik fel a víz.

A kutatókat több tényező is aggasztja. Egyrészt a tóba ömlő patak vize az édesvízzel együtt nitrogént és foszfort is juttat a tóba. Nyáron ráadásul naponta akár ötezer ember is megfordulhat a tóban. A fürdőzők mozgása felkavarja az egyébként stabil vízrétegeket, és elősegíti az édes- és sós víz keveredését. Ennek következtében a tó fokozatosan veszít sótartalmából, a só egy része pedig a kifolyón keresztül távozik. Ez nemcsak a heliotermikus működést gyengítheti, hanem az egész ökológiai egyensúlyt is veszélyeztetheti. Az eltérő hőmérsékletű és sótartalmú rétegekben ugyanis olyan mikrobiális közösségek élnek, amelyek pontosan ehhez a különleges környezethez alkalmazkodtak. Ha a rétegek közötti különbségek elmosódnak, ezek az organizmusok is alapvetően megváltozhatnak.

A tó állapotát jelenleg több intézmény szakemberei vizsgálják, köztük a magyarországi Balatoni Limnológiai Kutatóintézet és a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kutatói. Céljuk, hogy minél pontosabban feltárják a jelenlegi viszonyokat, és megértsék, hogyan állítható helyre vagy őrizhető meg a tó természetes egyensúlya. A kutatócsoport feltérképezte a só eloszlását, megvizsgálta a tómeder mélységét, valamint nyomon követte a különböző vízrétegekhez kapcsolódó élővilág változásait. Az összegyűjtött adatok segíthetnek megállapítani, mennyi sót veszített a Medve-tó az elmúlt években, és milyen beavatkozások járulhatnak hozzá e különleges természeti rendszer megóvásához. Megfelelő, gondosan megtervezett lépések nélkül a tó tovább veszíthet sótartalmából, miközben a hő tárolását lehetővé tevő rétegződés is tovább gyengülhet. Szováta számára ez nemcsak egy fontos turisztikai látványosság romlását jelentené, hanem egy ritka természeti érték fokozatos elvesztését is.