Eszünkbe ne jusson hazavinni ezeket a rendkívül mérgező növényeket!

A gyilkos csomorika (Cicuta virosa) már az 1800-as években is komoly gondokat okozott az állattenyésztők számára, akiknek háztáji jószágait megtévesztette a zellerhez hasonlító gyöktörzs, illat és édeskés íz. A növényben található cikutoxin azonban nemcsak az állatokra, de az emberekre is veszélyes: elfogyasztása hányáshoz, hasfájáshoz, görcsökhöz, remegéshez, zavartsághoz, de még légzésbénuláshoz is vezethet. Emiatt irtani is kezdték a csomorikát, amely a folyószabályozásokat követően egyre kevesebb helyen fordul elő – ez azonban nem zárja ki, hogy manapság is találkozzunk vele. Leginkább vizes helyeken, lápokban, mocsarakban és nádasokban bukkanhat fel, de ritkasága miatt védettséget élvez. Legfőbb ismertetőjele a kis fehér labdákat formázó virágai, a növény magassága pedig a 150 centit is elérheti.

Az invazív fajnak számító kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) az egyik legveszélyesebb növény, amellyel itthon találkozhatunk. Rendkívül látványos jelenség, hiszen 5 méter magasra is megnőhet, szárvastagsága pedig 10 centimétert is elérheti. Emellett egy igazán ellenálló, rendkívüli szaporodóképességű és igénytelen faj, amely gyakorlatilag bármilyen környezetben megél – bár elsősorban a homokos és iszapos talajt kedveli. A kaukázusi medvetalp azért rendkívól veszélyes, mert egyetlen érintésre is durva égési sérüléseket, gyulladást okozhat, a szembe kerülve pedig meg is vakíthat minket. A sérüléseket a növényben található furanokumarinok váltják ki, amelyek a napfény hatására lebomlanak, és gyulladást okoznak. A hólyagossá váló bőr pedig nem gyógyul egykönnyen, ezért feltétlenül forduljunk orvoshoz, mivel kezelés nélkül a hegek évekig is megmaradhatnak. Ha véletlenül megérintenénk a medvetalpot, mossuk le bő vízzel az érintett bőrfelületet, majd takarjuk le egy ruhával, hogy ne érje napfény.

Az első látásra teljesen ártalmatlan kis méretű gyöngyvirágot (Convallaria majalis L.) rendkívűl veszélyes megkóstolni, mivel a benne levő glikozidok súlyos szívproblémákhoz vezethetnek. És ugyan senki sem szeretne gyöngyvirágot enni, de a levelei nagyon hasonlítanak a medvehagymáéhoz, így könnyű összetéveszteni őket. Ezért mielőtt magunkkal vinnénk, dörzsöljük a levelekhez kezünket: ha ezután fokhagymás illatot érzünk, akkor medvehagymáról van szó. Ezen felül a gyöngyvirág levelei szélesebbek (kb. 6 cm) is, mint a medvehagymáé (kb. 4 cm).

A Közép-Amerikából származó csattanó maszlag (Datura stramonium) elfogyasztása – amennyiben más, ehető növények közé keveredik – kis mennyiségben is intenzív tüneteket válthat ki. A növény súlyosan két mérgező vegyületet, atropint és szkopolamint is tartalmaz: előbbi főként az idegrendszerre hat, utóbbi pedig bódulást, hallucinációt és bénulást okoz. Az akár embernagyságúra is megnövő csattanó maszlag szerencsére viszonylag könnyen felismerhető: tölcsér alakú virágai általában fehér, lilás vagy sárgás színűek, a toktermése pedig tele van fekete magokat tartalmazó szúrós tüskékkel.

A többek között olyan történelmi személyiségek, mint Seneca és Szókratész halálát is növény a zellerfélék családjába tartozik. A foltos bürökben (Conium maculatum) található, koniin nevű vegyület a bőrön és a nyálkahártyán keresztül is felszívódhat, és gyorsan hathat: rövid időn belül lázat és szédülést okoz, amit izzadás, majd a végtagok, végül pedig az egész test lebénulása követ. Mifelénk elsősorban a gazok között bukkanhat fel: 1,5-2 méteres száráról és fehér virágáról ismerhető fel. Nem túlságosan feltűnő növény, a levelei erősen hasonlítnak a petrezselyemre, de a kaporral, az ánizzsal, valamint a gyökere miatt a fehérrépával is könnyű összetéveszteni. A foltos bürök vastag, üreges szárának lilás-barnás színe mellett kellemetlen illatáról is azonosítható: ha óvatosan, kesztyűben szétmorzsoljuk a levelét, büdös rágcsálószagot érezhetünk.