2024-10-31
Hogyan lett az ókori római kekszből a világszerte közkedvelt gofri?
A gofri a világ minden táján korunk egyik legismertebb és legkedveltebb desszertje, amelyet lehet édesen és sósan, egy rétegben vagy szendvicsként is fogyasztani, a tetejére pedig számtalan fajta feltétet tehetünk. De hol születhetett meg ez a finomság, és milyenek lehettek a legkorábbi változatai?
Szinte minden elképzelhető gofriverzió is kapható napjainkban, a mézestől a lekvárosig, a gyümölcsöstől a csokoládésig, a tejszínhabostól a sajtosig. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a palacsintaszerű desszert nem egy modern étel: a gasztrotörténészek évezredes múltú fogásnak tartják, Giorgio Franchetti, az Étkezés az ókori rómaiakkal (Dining With The Ancient Romans) című könyv szerzője szerint eredetileg az ókori Rómából származik.
Bár a sütemények formájáról nem maradtak ránk feljegyzések, Franchetti szerint laposak voltak, és tésztájukhoz ugyanazokat az alapvető hozzávalókat használták, mint a mai gofrik alapanyagai. A szakember kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy a crustula valószínűleg a görögök olívás-fügés édes kenyeréből (latinul panis obelius) alakult ki, amelyet bizonyítottan két forró vaslap közé téve sütöttek meg, és főként a dionüszoszi ünnepségek során fogyasztottak.
A crustula elkészítése cseppet sem volt bonyolult: a tésztát rendszerint lisztből, mézből és valamilyen zsiradékból keverték ki. Manapság már főleg vajat használnak a gofrihoz, amit azonban a rómaiak nem igazán annyira kedveltek: nemkívánatos mellékterméknek tartották, amelyet gyakran a kozmetikumoknál használtak fel. Franchetti leírja, hogy a crustulumot később külön utcai árusoknál lehetett megvenni, a tanárok pedig gyakran jutalmazták vele tanítványaikat. Valódi térnyerése azonban akkor indult be, amikor megjelent az ünnepi étkezések desszertjei között.
A középkor fontos kereskedelmi útvonalain juthatott el a Közel-Keletre, Amerikába (akkori nevén az Újvilágba) pedig nagy valószínűséggel a holland gyarmatosítók vitték el 17. században. Franchetti szerint a középkorban jelenhetett meg a napjaink gofrijára jellemző rácsos forma, ekkor ugyanis kissé finomítottak az elkészítési technológián. Valamivel később jelent meg a ferratelle elnevezésű keksz, amit a legtöbben a gofri közvetlen elődjeként, illetve a crustula utódjaként könyvelnek el. A ferratelléken már jól kivehető volt a rácsos minta, amit speciálisan dombornyomott vaslapokkal értek el.
