2025-09-27
Házi lekvár: az apró lépés, amit hajlamosak vagyunk kihagyni – pedig ezen múlhat a tartósság
A házi lekvár a legjobb módja annak, hogy a maradék gyümölcs ne vesszen kárba. A legtöbben tisztában vannak a siker alapszabályaival: megfelelő hőkezelés, tiszta üvegek, majd gondos dunsztolás. Van azonban egy kicsiny, mégis döntő mozzanat, amely gyakran lemarad, pedig sokat dob a tartósságon.
A főzés nemcsak ízt ad: a forralás magas hőmérséklete elpusztítja a kórokozókat, és beindítja a sűrűsödést is. A hő hatására a gyümölcs víztartalma csökken, a természetes pektin pedig zselésedni kezd.
A lekvár üvegbe kerülése előtt kulcsfontosságú a befőttesüvegek fertőtlenítése. Ezt követi a dunsztolás, amelynek két bevett módja van. A száraz dunszt lényege, hogy az üvegeket vastag takarók, paplanok közé csomagoljuk, és lassan hűlnek ki; a nedves dunsztnál forró vízben történik a hőntartás, ami ugyancsak megbízható zárást és tartósságot ad.
Legalább 70 térfogatszázalékos alkohol (V/V%) néhány cseppje – például rum vagy pálinka – a frissen megtöltött lekvár tetejére cseppentve vékony védőréteget képez a felületen. Ez a réteg gátolja a penész és a baktériumok megtelepedését. Fontos látni: ez a módszer nem váltja ki a dunsztolást, de kiegészítő biztosítékként kifejezetten hasznos.
