Házi lekvár: az apró lépés, amit hajlamosak vagyunk kihagyni – pedig ezen múlhat a tartósság Házi lekvár: az apró lépés, amit hajlamosak vagyunk kihagyni – pedig ezen múlhat a tartósság
Fotó: Shutterstock

2025-09-27

  • Drive
  • Gasztro
  • Házi lekvár: az apró lépés, amit hajlamosak vagyunk kihagyni – pedig ezen múlhat a tartósság

Házi lekvár: az apró lépés, amit hajlamosak vagyunk kihagyni – pedig ezen múlhat a tartósság

A házi lekvár a legjobb módja annak, hogy a maradék gyümölcs ne vesszen kárba. A legtöbben tisztában vannak a siker alapszabályaival: megfelelő hőkezelés, tiszta üvegek, majd gondos dunsztolás. Van azonban egy kicsiny, mégis döntő mozzanat, amely gyakran lemarad, pedig sokat dob a tartósságon.

A főzés nemcsak ízt ad: a forralás magas hőmérséklete elpusztítja a kórokozókat, és beindítja a sűrűsödést is. A hő hatására a gyümölcs víztartalma csökken, a természetes pektin pedig zselésedni kezd.

Image
Fotó: Shutterstock
Minden gyümölcs másképp viselkedik, ezért érdemes utánanézni az ideális főzési időnek: a rövid forralás romlást kockáztathat, a túl hosszú pedig az aromák rovására mehet.

A lekvár üvegbe kerülése előtt kulcsfontosságú a befőttesüvegek fertőtlenítése. Ezt követi a dunsztolás, amelynek két bevett módja van. A száraz dunszt lényege, hogy az üvegeket vastag takarók, paplanok közé csomagoljuk, és lassan hűlnek ki; a nedves dunsztnál forró vízben történik a hőntartás, ami ugyancsak megbízható zárást és tartósságot ad.

A hagyomány még egy lépést ismer a kettő között, amelyet sokan elfelejtenek: az alkohol használatát.
Image
Fotó: Shutterstock

Legalább 70 térfogatszázalékos alkohol (V/V%) néhány cseppje – például rum vagy pálinka – a frissen megtöltött lekvár tetejére cseppentve vékony védőréteget képez a felületen. Ez a réteg gátolja a penész és a baktériumok megtelepedését. Fontos látni: ez a módszer nem váltja ki a dunsztolást, de kiegészítő biztosítékként kifejezetten hasznos.