Miért van apró fül a juharszirupos üvegen? Egy emblematikus forma titka

A juharcukor régóta része a kontinens gasztronómiájának, a szirup nagyüzemi előállítása azonban csak a 20. század elején vált igazán jövedelmezővé. Kezdetben konzervdobozokban árulták, majd az üvegpalack fokozatosan átvette a helyét. 1922-ben megszületett az a forma, amely az egész történet kiindulópontja: a Little Brown Jug barna kerámiakorsóban kínálta a szirupot, valódi, használható füllel. A ma látható, miniatűr fülecskék ennek a korsónak a stílusát idézik – immár puszta díszítésként.

A harmincas évektől az üveg vált általánossá, az ötvenes években pedig Edwin és Brooks Fuerst szabadalmai alapozták meg a ma ismert palackforma elterjedését. A szabadalmak lejártával számos gyártó átvette a dizájnt, a vásárlók pedig a kis fület automatikusan a juharsziruppal azonosították. Az 1990-es évekre a korábbi szögletes formák lekerekedtek, és kialakult az a jellegzetes megjelenés, amely ma is uralja a boltok polcait.

Nem véletlen, hogy ma már nemcsak juharszirupot, hanem más édesítőket – például a füstös karakterű hickory szirupot – is ilyen palackban forgalmaznak: a forma azonnal a juharszirup tradíciójához kapcsolja a terméket. Miközben az ágazatnak a klímaváltozás és a dráguló előállítás komoly kihívásokat állít, a palack nyakán ülő kis fül továbbra is a márkaörökség szimbóluma marad.

Kanadában és az Egyesült Államokban szigorú szabvány határozza meg a juharszirupok négy fő kategóriáját szín és íz alapján. A legvilágosabb, enyhe aromájú változat teához vagy joghurthoz illik leginkább; a borostyánszínű, gazdag ízű verzió a palacsinták és gofrik klasszikus társa. A sötétebb, erőteljesebb szirup jól működik süteményekben, míg a legintenzívebb, már-már fekete árnyalatú típus karamelles jegyei miatt főzéshez és sütéshez ajánlható. Érdemes tudni: egyetlen liter juharsziruphoz átlagosan 40 liter juharfanedvre van szükség – nem véletlen, hogy minden üveg valódi különlegességnek számít.