Róma Atlantisza: ma már csak a tenger alatt látható a birodalom leghíresebb üdülőhelye

A történelmi feljegyzésekből ismert, hogy az ókori Róma életéből nem hiányzott a földi javak élvezete. A gladiátorjátékoktól és cirkuszi előadásoktól kezdve egészen a bormámoros éjszakai mulatozásokig, az emberek az ókorban is sokféle módon szórakoztak. A birodalom legtehetősebb rétege azonban nem kizárólag a főváros szórakozóhelyeit vette igénybe: számukra Baiae üdülővárosa jelentette a valódi kikapcsolódást.

A feljegyzések szerint a Tirrén-tenger partján, a Pozzuoli-öbölben fekvő Baiae már az időszámításunk előtt is a luxus és a „bűn” helyszíne volt: befolyásos férjek és feleségek gyakran keresték fel szerelmi kalandozásra, a villákban pedig hajnalig zajlott mulatozás. Másik vonzerejét az jelentette, hogy sok más ókori településhez hasonlóan Baiae is vulkáni eredetű, bővízű kénes termálforrásokra épült, a fürdőbe járást imádó rómaiak pedig Augustus császár (i. e. 27–i. sz. 14.) idején a birodalom legmodernebb fürdőhelyét építették ki egy földalatti csatornarendszer segítségével.

A városban olyan közismert ókori politikusok is megfordultak, mint Julius Caesar, a két őrült császár, Caligula és Nero, valamint Hadrianus vagy Septimius Severus – a legtöbb utalkodó saját nyaralóval is rendelkezett. A korszak kiemelkedő művészei sem maradtak ki az élvezetkből, rendszeres vendég volt többek között Cicero és Vergilius is. Baiae azonban nem csupán a szórakozás, hanem a politika szempontjából is komoly jelentőséggel bírt.  Itt tervelték ki például i. sz. 54-ben Claudius császár megmérgezését, akit Nero követett a trónon, aki azonban 14 évvel később hasonló sorsra jutott és az ő megbuktatását is Baiae-ben tervelték ki.

A termálforrások kettősége Baiae történelmét is befolyásolta: a vonzerejüknek számító forró hőmérséklet a térség vulkanikus tevékenységeinek volt köszönhető, amelyek végül a település vesztét is okozták. A 4. században ugyanis a gyakori földrengések és tengermozgások hatására a város alacsonyabban fekvő része süllyedni kezdett, idővel pedig a területe szinte felét elnyelte a tenger és teljesen elnéptelenedett.

Pompeiihez hasonlóan azonban a modern korban Baiae romjait is felfedezték: miután a 20. század közepén egy pilóta több légifelvételt is készített az elsüllyedt város fölött repülve, 1936-ban megkezdődött a feltárása. Olaszország Atlantiszát 2002-ben nyilvánították hivatalosan is védett helyszínné. Mivel időközben számos leletnek is nyoma veszett, néhány szobor pedig a Castello di Baia múzeumban között ki, a napjainkban lemerülők már csak másolatokat láthatnak. A tenger alatt mindenesetre most is felfedezhetjük Claudius saját  villájának romjait, valamint más római kori oszlopokat, épületeket villákat és mozaikokat is.