Sokat hallottunk róla, íme a teljes igazság – mi is a „Día de los Muertos”, Mexikó vidám halottak napja?

Az ünnep minden évben október vége és november eleje között zajlik. A mexikói őslakos közösségek hagyománya szerint ilyenkor rövid időre visszatérnek a szerettek, hogy együtt legyenek az élőkkel. Az időszak egybeesik a kukorica – az ország alapélelmiszere – mezőgazdasági ciklusának lezárásával, ami a természet ritmusaihoz és a bőséghez kötődő jelentést ad a megemlékezésnek.

A mai rítusok több évszázados találkozás eredményei: a prehispán – köztük azték – hiedelmek a 16. században érkező spanyolok katolikus ünnepkörével fonódtak össze. A halottak napja így egyszerre ad filozófiai dimenziót az életnek és a halálnak, és két kulturális világot köt össze közös ünneplésben.

A középpontban az ofrenda, a személyes oltár áll, amelyet az elhunytak emlékének szentelnek. A családok virágszirmokkal jelölik az utat, gyertyát gyújtanak, és felajánlásokat helyeznek el az otthonok és a temetők között, hogy visszavezessék a lelkeket. Elkészítik a megboldogultak kedvenc ételeit, amelyeket az oltárra és a sírokra tesznek, virágokkal és jellegzetes kézműves díszekkel, például papírból készült füzérekkel együtt.

A készülődésnek ezért nagy jelentősége van. A hagyomány szerint az ősök jólétet hozhatnak – például bőséges kukoricatermést –, de szerencsétlenséget is, attól függően, mennyire lelkiismeretesen teljesítik a rítusokat az élők. Fontos a megemlékezés rendje is: az elhunytakat gyakran a halál oka, az életkor, a nem, sőt olykor a foglalkozás szerint csoportosítják, és mindegyik csoportnak megvan a maga napja az emlékezésben.