2025-10-14
A vonat, amelyik a robbantásokkal, támadásokkal, fegyverropogással dacolva indul el nap mint nap 1600 kilométeres útjára
Van egy vonat Pakisztánban, amely akkor is elindul minden hajnalban, ha előző nap már megint robbanás, kisiklás vagy fegyveres támadás érte. A Jaffar Express a vasúthálózat egyik legfontosabb, mégis legkockázatosabb járata: 1600 kilométert fut Pesavár és a lázadásoktól sújtott Kvetta között, hegyeken, sivatagokon és fegyveres felkelők által uralt térségeken keresztül.
A vonal mára a központi hatalom jelképévé vált, nem kis részben azért, mert a kormány és a hadsereg is rendszeresen használja. Éppen ezért került az idei évben már hetedszer a támadások célkeresztjébe. Legutóbb Sindh tartományban egy rögtönzött robbanószerkezet négy kocsit repített a levegőbe, hét utas megsérült.
A hasonló akciók szinte mindennapossá váltak: júniusban távirányítású bomba siklatott ki egy szerelvényt Jacobabadban, augusztusban pedig Mastung térségében hat kocsi semmisült meg egy újabb robbanásban. A helyzet annyira kiszámíthatatlan, hogy amikor júliusban ismét kisiklott egy járat, a hatóságok automatikusan terrortámadásra gyanakodtak – végül kiderült, műszaki hibáról volt szó.
A háttér Beludzsisztán: történelmi nyugat-pakisztáni tartomány az Indiai-fennsík és az Arab-tenger peremén, amely földrajzi és gazdasági értelemben ma is kulcszóna. Ezen haladnak Kína „Egy övezet, egy út” kezdeményezésének fő vasúti és energetikai útvonalai, miközben a térség évtizedek óta lázadások súlya alatt él. A szeparatisták azzal vádolják Iszlámábádot, hogy a tartomány földgáz- és ásványkincseit kizsákmányolja, miközben a helyi lakosság szegénységben marad. Az ENSZ idén áprilisban felszólította Pakisztánt az emberi jogi jogsértések kivizsgálására, miután „eltűnésekről” és önkényes kivégzésekről érkeztek jelentések. A kormány mindezt rendre visszautasítja; Hanif Abbasi vasúti miniszter szerint a vonat elleni ismételt támadások mögött India áll.
A mindennapok mégis mennek tovább. A mozdonyvezetők golyóálló mellényt viselnek, a kocsikban fegyveres őrök ülnek, a sínek mentén katonai járőrök kísérik a vonalat. A rizikó ellenére civilek – dolgozók, diákok, családok – nap mint nap felszállnak a szerelvényre, mert gyakorlatilag nincs más közlekedési ütőér, amely összekötné Beludzsisztánt Pakisztán többi részével. A Jaffar Express így lett egyszerre létfontosságú kapocs és állandó célpont – olyan járat, amelynek indulása minden reggel egy újabb kísérlet a normalitásra.
