2024-02-11
Autóút nélkül is a turizmusból él az amazonasi nagyváros
Képzeljünk el egy félmilliós nagyvárost, amelybe egyetlen közút sem vezet, így autóval lehetetlen oda eljutni. Ilyen az Amazonas-medence perui részén található, dzsungellel és folyókkal körülvett Iquitos, a világ legnagyobb ilyen települése, amely természeti adottságaival, pezsgő művészeti életével és az őslakosok kultúrájával mégis nagyszámú látogatót vonz.
A Peru északkeleti csücskében, a brazil határ közelében “eldugott” Iquitost 1757-ben alapították a jezsuita misszionáriusok, akik a környékbeli iquito őslakosokat gyűjtötték össze új településükre, amelyet először San Pablo de Napeanosnak neveztek el. A szerzetesrend a 16. század második felétől folytatott hittérítő és letelepítő tevékenységet Dél-Amerikában, hogy megakadályozza a nomád indiánok rabszolgasorba jutását. Számos őslakost kereszteltek meg és tanítottak meg földművelésre, kézműves munkákra, az így létrehozott termelői közösségeket pedig redukcióknak nevezték. Ezeket viszont az 1620-as években számos támadás érte a portugál rabszolga-kereskedők részéről, akik magukkal vitték az itt élő őslakosokat, a misszionáriusokat pedig ellenállás esetén megölték. (Ezt a témát dolgozza fel A misszió című brit film, Robert de Niro és Jeremy Irons főszereplésével.)
Bizarr módon, a város amelynek területén a környezet jellegzetessége miatt nincsenek kiépített autóutak, a 19. század végén megszülető autóiparhoz kapcsolódó amazonasi “gumi-boomnak” (1880-1914) köszönheti felvirágzását. A kaucsuk kitermeléséből sokan meggazdagodtak az Amazonas mentén, és egyre több terméket importáltak Európából – amellyel a folyami hajózásnak köszönhetően sokkal szorosabb kapcsolatban álltak, mint az Andok másik oldalán fekvő perui fővárossal, Limával.
A legtöbb házat, kulturális épületet ebben az időszakban húzták fel.
Fotó: Getty Images
Közutak híján ugyan csak hajóval vagy repülővel lehet eljutni ide, de a felejthetetlen kulturális élményeket nyújtó Iquitost mindenképpen megéri feltenni a bakancslistára. A város a perui Amazonas-régió kulturális központjának számít, ahol a látogatók betekintést nyerhetnek az őslakosok több száz éves hagyományaiba. Ugyanakkor a modern művészetek otthona is, ahol fontos szerepet kap a tánc, a zene, a filmművészet, a festészet és az irodalom is. Virágzik az amazonasi pop art műfaja is, amelyet sok esetben az ayahuasca ceremóniák ihletnek.
A művészeti és kulturális eseményeket, fesztiválokat a Dirección Regional de Cultura koordinálja, az egyik legfontosabb esemény pedig az évente megrendezett Estamos en la Calle street art fesztivál. A helyi karnevál pedig az őslakos népcsoportok körében is népszerű esemény: februárban zenés-táncos felvonulásokkal, hagyományos ételekkel és portékákkal telik meg a város.
Fotó: Shutterstock
A tradicionális amazonasi fogások közé tartozik többek között a főzőbanánból és disznózsírból készült tachacho vagy a virslis chorizo, de a népszerű a halból készült patarashka, a csirkés-rizses juane, valamint a pálmafából, avokádóból és paradicsomból készült ensalada de chonta is. Az alapanyagokat a város egyik fő látványosságának számító Belen piacon vásárolhatjuk meg, ahol az élelmiszerek mellett minden kapható az ayahuasca teáktól kezdve a jaguárbundán át a különböző dohánytermékekig.
A régió természeti nevezetességei közül a turisták a közeli majomsziget a turisták kedvence, de a természetbarátok a Pacaya Samiria Nemzeti Rezervátumban is megtalálják a számításukat. Kedvelt program az amazonasi hajókázás is, de az ayahuasca-szertartások miatt Iquitos a spirituális turizmus fontos desztinációja is.
