2024-10-29
Érdemes felfedezni: Európa mesés, de kevésbé ismert borvidékei
Bárhol a világon, a borvidékek rendszerint a legszebb helyek közé tartoznak: sokszor érdekes városok körül fekszenek, jelentős történelmi múlttal és finom ételekkel is. Az alábbi borvidékek talán nem olyan híresek, mint Bordeaux vagy Tokaj, de a minőségi borok mellett nagyszerű ételekkel és lélegzetelállító természeti látnivalókkal kényeztetik látogatóikat.
Bár a világ legjobb borvidékeit számba véve nem Németország kerülne az elsők között említésre, itt is bőven akadnak látogatásra érdemes, szőlőültetvényekkel borított tájak, mint például rizling otthonának is nevezett moseli borvidék. Bár Mosel az ország ötödik legnagyobb borvidéke, mivel az itt megtermelt borok háromnegyedét belföldön dobják piacra, világszinten jóval kevésbé ismert. A Mosel-folyó két partján, a meredek hegyoldalakba ültetett szőlőtőkék egészen különleges látványt nyújtanak. Innen nagyjából másfél óra sétahajókázással elérhető a mesébe illő Cochem is. A mintegy 5000 lakosú települést teraszos, szőlőtőkékkel borított lejtők veszik körül, amelyek egyedülálló borélményt ígérnek. A helyi borászati kultúra csúcseseménye a minden évben augusztus utolsó hétvégéjén megrendezett Cochem Borfesztivál, amikor az utcák feltöltődnek a helyi borokat kínáló standokkal, és ínycsiklandó német ételekbe is belekóstolhatnak a látogatók – de természetesen a koncertek sem hiányoznak.
Nem csupán az adriai strandok és szigetek érnek meg egy horvátországi utazást, hanem például a magyar határ közelében, a Villánytól délre található Baranja borvidék is csodás tájakkal és remek programokkal varázsolja el látogatóit. A magyar nevén Drávaszögi borvidékként ismert vidék kimondottan lapos terület, mégis végeláthatatlan szőlősorok húzódnak rajta – a Bansko brdo hegygerincről pedig káprázatos átfogó képet kapunk a szőlőtengerről. A világversenyeken is nemegyszer bizonyított tételek a helyoldalba hosszan beásott pincékben, a gátorokban érlelődnek: a főszerepet az olaszrizling (helyi nevén a graševina) játssza, de a legtöbb helyen chardonnay-t és sauvignon blanc-ot is kóstolhatnak a látogatók. Vörösben a kékfrankos és a bordeaux-i fajták dominálnak.
A Loire völgyét joggal nevezik „Franciaország kertjének”, hiszen egymást érik a hatalmas kertekkel és parkokkal körülvett elegáns történelmi kastélyok. És bár nagymúltú szőlőültetvényekben is rendkívül gazdag, a bordeaux-i és burgundi régiókkal szemben borvidékként kevésbé népszerű. Pedig ebből a szempontból is megér egy látogatást, különösen Chinon városka környéke, ahol a Vienne-folyó partjainak homokos-kavicsos talaján termett Cabernet Franc a legkiemelkedőbb termék. A bortúrát érdemes a Savigny-en-Véron településen, a Vienne folyó partján 24 hektáron elterülő Olag Raffault ültetvényen kezdeni, de ajánlott megízlelni a Les Picasses dűlő termékeit is.
A Peloponnészoszi-félsziget olyan mértékben számít a legnagyobb görög borvidéknek, hogy az ország bortermésének egyharmada innen származik. A térség főként lenyűgöző tájainak köszönheti hírét: az erdős völgyeket és hófödte hegyeket ugyanis kristálytiszta tenger határolja. A helyi mikroklíma lehetővé teszi a borászok számára, hogy különféle szőlőkkel kísérletezzenek, és olyan mértékben a helyi fajtára összpontosítanak, hogy a legtöbbet Görögország határain túl nem is ismerik. A legnépszerűbb itteni borok a moschofilero szőlőből készült aromás fehérek és az agiorgitikoból készült testes vörösek. A térség egyik legnépszerűbb nevezetessége Európa legrégibb várfallal körülvett települése, Monemvaszia erődváros, ahol a középkor leghíresebb bora, a malmsey készült. A nyári szezon helyett érdemes inkább májusban, júniusban vagy szeptemberben ide utazni, hogy csendesebb hangulatban kóstolgathassuk a finom görög borokat.
A világhírű La Rioja borvidékkel szomszédos Txakoli elsősorban ropogós, enyhén szénsavas fehérborainak köszönheti ismertségét, amelyek txakoli vagy chacolí néven szerepelnek az itallapokon – ezek közül a tengerparti Getaria és Hondarribia városok környékéről származó tételek a legjobbak. Az igazi borrajongók azonban feltétlenül kóstolják meg az őshonos vörös hondarribi beltza szőlő levét is, amely leginkább a cabernet franchoz hasonlít. A helyi borok nagyszerűen összeillenek a híres baszkföldi gasztronómiával: a közeli Elkano étteremben például a világ egyik legtöbb tételből álló, tenger gyümölcseit kínáló menüjéből választhatunk. Txakolit elsősorban a melegebb és szárazabb hónapokban, az áprilistól szeptemberig tartó időszakban érdemes felkeresni, a régió ekkor mutatja a legszebb arcát.