2026-09-21
Egykor giccsesnek tartották, ma újra vonzza a turistákat a futurisztikus tengerparti város
Mexikó ősi építészetét idéző piramisok, szinte földönkívüli formájú épületek, az autóforgalomtól elkülönített sétányok és kilométereken át húzódó strandok jellemzik La Grande-Motte-ot. A francia üdülővárost gyakorlatilag a semmiből építették fel egy állami program részeként, hogy a francia mediterrán partvidék vonzó alternatívát kínáljon a spanyolországi nyaralásokkal szemben. Évtizedeken át divatjamúltnak és giccsesnek tartották, most azonban ismét felfedezik.
A Montpellier-től nagyjából félórányira, a Földközi-tenger partján fekvő La Grande-Motte inkább emlékeztet egy hetvenes évekbeli tudományos-fantasztikus film díszletére, mint hagyományos francia üdülőhelyre. Ez nem véletlen: a város szinte teljes egészében egyetlen nagyszabású építészeti és várostervezési elképzelés mentén született. A történet az 1960-as években kezdődött, amikor a francia kormány elindította a Mission Racine nevű programot Languedoc-Roussillon mediterrán partszakaszának fejlesztésére. Abban az időben sok francia a spanyol Costa Braván töltötte szabadságát, ezért az állam saját tengerpartját is vonzóbbá akarta tenni a hazai és az észak-európai turisták számára.
Jean Balladur építész egy homokos, mocsaras partszakaszon kapott lehetőséget arra, hogy gyakorlatilag a semmiből tervezzen új üdülővárost. Nem hagyományos lakótömbökben gondolkodott, hanem egy futurisztikus, önálló karakterű településben, amely egyszerre szolgálja a nyaralók kényelmét és az építészeti kísérletezést. Formavilágára különösen nagy hatással volt 1962-es mexikói utazása. Teotihuacan piramisai olyan mély benyomást tettek rá, hogy geometrikus tömegeik La Grande-Motte legismertebb épületein is visszaköszönnek. A város két oldala eltérő karaktert kapott: a Levant negyedben monumentális, szögletes piramisformák, Couchant-ban alacsonyabb, lágyabb vonalú épületek dominálnak. Az épületek kialakításánál ugyanakkor nemcsak a látvány számított: tájolásuk és formájuk az árnyékolást és a tengeri szél mérséklését is segítette.
Balladur a növényzetet és a gyalogos közlekedést is a városszerkezet részévé tette. Ma La Grande-Motte területének mintegy 70 százalékát zöld- és természeti területek foglalják el, több mint 36 ezer fával. Sétányok, kerékpárutak és hidak kötik össze a városrészeket, sok helyen az autóforgalomtól elkülönítve. A Point Zéro, az 1967-ben kialakított „nulladik pont” pedig a város kiépítésének egyik kiindulóhelye volt. A kezdeti siker azonban nem tartott örökké. Az 1980-as évekre a merész betonépületeket egyre többen giccsesnek és idejétmúltnak tartották, a néhány évtizeddel korábban futurisztikusnak számító formák pedig hirtelen egy letűnt korszak emlékeinek tűntek.
Az elmúlt években azonban ismét változni kezdett a város megítélése. A retrofuturista formavilág, a háború utáni modernista építészet és az 1960-as, 1970-es évek várostervezése iránti növekvő érdeklődés új közönséget hozott La Grande-Motte-ba. Az építészeti örökséget időközben hivatalosan is felértékelték. A város Jean Balladur eredeti terve alapján kialakított együttese 2010-ben 20. századi örökségi elismerést kapott, ma pedig a francia Architecture Contemporaine Remarquable minősítést viseli. Ma már sok látogató nem kizárólag a strandok miatt érkezik. Népszerű fotótéma a Grande Pyramide, a Szent Ágoston-templom, a szabadtéri színház, a gyalogos átjárók, valamint az épületeket borító geometrikus erkélyek és betonmotívumok sokasága.
