A világ egyik legszebb, mégis legmagányosabb autóútja A világ egyik legszebb, mégis legmagányosabb autóútja
Patagónia, Chile
Fotó: Shutterstock

2025-10-20

  • Drive
  • Úti cél
  • A világ egyik legszebb, mégis legmagányosabb autóútja

A világ egyik legszebb, mégis legmagányosabb autóútja

Aki a Carretera Australt választja, nemcsak egy országutat, hanem beavatást kap: Chile 7-es főútja egyszerre próbára tesz és elbűvöl. A közel 1240 kilométeres nyomvonal a hetvenes években katonai céllal indult, mára a felfedezők útja lett – olyan vonal, ahol minden kanyar új tájat nyit meg, és minden megtett szakaszért meg kell dolgozni.

Az északi kapu Puerto Montt, a déli végpont Villa O’Higgins; a kettő között Patagónia vad, sűrűre szőtt magja feszül. A Hornopirénből induló kompos átkelés után válik igazán sűrűvé a történet: hol sziklák oldalába vájt, részben burkolatlan szakaszokon kapaszkodik az út, hol tükörsima aszfalton suhan fjordok és ősrengetegek között. Van, ahol annyira keskeny az út, hogy két jármű épp csak elfér egymás mellett; máshol hirtelen vízesések, az Andok hófödte gerincei és türkiz tavak villannak fel.

Image
Chile
Fotó: Shutterstock
Nem véletlen, hogy a helyiek többnyire terepjáróval vagy kis teherautóval járnak: itt minden méternek súlya van.

A General Carrera-tó partján, Bahía Murta közelében vár az egyik legkülönlegesebb állomás: a Márványbarlangok. A kék-fehér erezetű kőzet és a jégkék víz találkozása valószerűtlen látványt ad. A helyiek szerint a barlangok szépsége csak az utóbbi évtizedekben tárult fel igazán: a gleccserek visszahúzódásával csökkent a tó vízszintje, így több lett látható a képződményekből. Dél felé haladva, Cochrane után a terep tovább szigorodik. A kavicsos, keskeny, kanyargós szakaszokon a vezetés türelemjáték: sziklafalak szorításában, mély völgyek peremén kúszik az út.

A táj azonban mindent felülír: a gleccserek hideg fénye, a lila és sárga vadvirágok foltjai, a porban átvonuló gaucsók képe olyan, mintha itt megállt volna az idő.

A történet a „világ végén” ér célba: Villa O’Higginsben, az alig ötszáz lelkes határvárosban, nem messze a Déli-Patagóniai Jégmezőtől – a Föld harmadik legnagyobb összefüggő jégtömbjétől. Aki idáig eljut, nemcsak egy út végét találja meg, hanem egy másik Patagónia kezdetét is: azt, ahol a táj diktál, és az ember csak vendég.

Forrás: BBC